Halley-üstökös

Halley minden akkoriban fellelhető üstökösmegfigyelést elemzett. Véleménye szerint az 1531, 1607 és 1682-es fényjelenségek a Nap körül ellipszis pályán, 76 éves periódussal keringő üstökösnek tulajdoníthatók. Azt a nézetet fogadta el tehát, mely szerint az üstökös a Naprendszer tagja, nem pedig egyszerűen "lidércfény". Kiszámította, hogy az üstökös 1758 karácsonyán ismét fel fog tűnni, bár azt is tudta, hogy ő ezt már nem éri meg. (102 évesnek kellett volna lennie.) Ezért egy különös kérést intézett a csillagászokhoz. Keressék meg az üstököst és emlékezzenek meg arról, hogy volt egy angol ember, aki megjósolta annak visszatérését. A világ teljesítette a kérését és az üstökös visszatérésekor Halleyről nevezték el. Legutóbb 1986-ban jelent meg és legközelebbi visszatérése 2061-ben esedékes.

Többekkel egyetemben Messiernek is sok mindentől elment a kedve 1759 elején, mert nem ő volt az első aki felfedezte a Halley-üstököst az esedékes visszatérése idején, melyet a világ már nagy érdeklődéssel várt. A pálya bizonytalan volt, de Messier erősen hitt az előre elkészített térképben. 18 hónapot töltött távcsöve mellett hiábavaló keresgéléssel. 1758 karácsonyán egy amatőr csillagász parasztember találta meg az üstököst, amikor az már szabad szemmel is látható volt. Messier csak egy hónappal a felfedezése után vette észre. (Akkoriban a hírek kicsit nehezebben jutottak el Párizsba.) Bessel német csillagász 1804-ben kiszámította a pályáját.

Az 1986 februári perihélium-átmenet után márciusban öt űrszondából álló flotta vizsgálta a Halley-üstököst. Két kis japán szonda, két szovjet szonda, a VEGA-1 és -2 8900 illetve 8000 km-re repültek el az üstökös magjától. Az Európai Űrhajózási Hivatal (ESA) Giotto nevű űrszondája mindössze 600 km-re száguldott el a magtól. A mérések megerősítették, hogy az üstökösmag legfontosabb alkotórésze a vízjég. Kiderült, hogy a hosszúkás, "krumpli" alakú, 15x8x8 km méretű mag 53 óránként fordul meg egyszer a tengelye körül. A mag legnagyobb részét vékony sötét kéreg borítja, amelynek fényvisszaverő képessége mindössze 2%.

Felhasznált irodalom