nap- és holdfogyatkozás
(teljes, részleges, gyűrűs napfogyatkozás)

A nap- és holdfogyatkozások talán a leglátványosabb természeti jelenségek.

Napfogyatkozások újholdkor következnek be, holdfogyatkozások viszont teliholdkor, és mindig a Holdnak hasonló helyzetében, amikor az a fel- vagy leszálló csomó közvetlen közelében tartózkodik. Az első esetben a Hold a Napot részben vagy egészben eltakarja, a másodikban a Hold részben vagy egészben a Föld árnyékába kerül.

Évente átlagosan 2,3 napfogyatkozás és 1,5 holdfogyatkozás szokott előfordulni. Ennek ellenére a Föld adott helyéről gyakrabban figyelhetünk meg hold- mint napfogyatkozást, mert a holdfogyatkozás a Föld Hold felé forduló oldaláról mindenhonnan látható, a napfogyatkozás viszont csak kisebb területről figyelhető meg.

Az ekliptika kifejezés éppen onnan származik, hogy csak olyankor következnek be fogyatkozási jelenségek, (görögül ezeket eklipszisnek nevezik), ha a Hold ennek a főkörnek a közvetlen közelében tartózkodik.

Teljes napfogyatkozás

A teljes napfogyatkozás egyáltalán nem ritka jelenség. Földünk valamely vidékén minden másfél évben megfigyelhető ha jó az időjárás. Akkor következik be, ha a Hold éppen a Nap és a Föld közé kerül, s árnyékát bolygónkra vetíti. Minthogy a Naphoz képest mind a Hold mind pedig a Földünk mozgásban van, az árnyék szinte végigszáguld bolygónk felszínén, végigsöpörve az úgynevezett totalitási zónát. Ha valaki ebből a sávból figyeli a Napot, teljes napfogyatkozás tanúja lehet. Ez a zóna azonban rendkívül keskeny ezért a Föld egy kiválasztott pontján nagyon ritkán következik be teljes napfogyatkozás, hozzávetőlegesen 300 évenként egyszer és akkor is csupán maximum 8 percig.

Egy-egy fogyatkozás kezdete szinte eseménytelen. A Hold korongja kis horpadást alkot a Nap nyugati peremén, jelezve, hogy a csillagászati esemény elkezdődött. A sötét folt egyre növekszik, s alig egy óra múltán már csak keskeny, vakító sarlócska ragyog az égen. Eddig tart a részleges napfogyatkozás.
A teljes fogyatkozás bekövetkezte előtti néhány percben aztán drámai fejleményeknek lehetünk tanúi. A hőmérséklet hirtelen csökken az árnyékzónában, mivel sokkal kevesebb napsugárzás éri. Az égbolt elsötétül és gyakran mélykék színűvé válik, a távoli részeit sárgás színű köd borítja. A madarak megzavarodva a váratlan "alkonyattól" fészkükre szállnak.

Hirtelen minden elsötétül. A Nap egyre keskenyedő sarlója szinte gyöngysorrá töredezik, s látványosan sziporkázik a Hold hegyei közt levő völgyeken át. Néhány csillogó "gyöngyszem" összekapcsolódik, s ragyogó gyűrűt von csillagunk köré. Ezt a tüneményt szokták "gyémántgyűrűként" emlegetni. A teljes fogyatkozás pillanataiban a Nap légkörének halványabb, külső rétegeit, a koronát is megpillanthatjuk a Hold sötét sziluettje körül. Ezüstfehér színű, szálas, pelyhes szerkezete miatt madárszárnyakhoz hasonlít. A teljes napfogyatkozás néhány perce alatt készült színes felvételeken a korona belső tartományaiban valószínűleg rózsaszínes foltokat találunk, amelyek napkitörések fényesen izzó hidrogénfelhői.

A részleges napfogyatkozások során leggyakrabban használt megfigyelési segédeszköz egy gyertyalánggal mindkét oldalán bekormozott közönséges üvegdarab. Az előhívott filmek végén található fekete befűződarabok is alkalmasak erre a célra, ha elég sötétek. A legjobb a hegesztők által használt védőszemüveg. A teljes fogyatkozás alatt nyugodtan csodálhatjuk a jelenséget, minthogy ilyenkor a Nap környékének fényessége a teliholdéhoz hasonló. Ha valakinek elég sok pénze van, vagy már annyira ért a csillagászathoz, hogy befizetik egy ilyen útra, akár szuperszonikus repülőgépről is végezheti a vizsgálatait, amely a legkedvezőbb irányba repülve két óráig is a teljes napfogyatkozás övezetében tartózkodhat (egyébként ilyet már csináltak).

Teljes, gyűrűs és részleges fogyatkozások:

Teljes napfogyatkozás csak olyankor következhet be, amikor a Hold árnyékkúpja eléri bolygónk felszínét. A holdpálya elnyúlt ellipszis lévén csak olyankor jöhet létre totális fogyatkozás, amikor égi kísérőnk a pályájának Földhöz közelebbi felén jár, azaz a perigeum környékén tartózkodik.

Ha a Hold pályájának távolabbi felében, az apogeum környékén található a fogyatkozás idején, akkor árnyékkúpjának hegye nem éri el Földünket, s égi kísérőnk kisebb átmérőjűnek látszik mint a Nap. Ilyenkor a Hold pereme körül a napkorong fényesen ragyogó szélét láthatjuk. Ez az úgynevezett annuláris, vagy gyűrűs napfogyatkozás rendkívül látványos, de tudományos szempontból alig van jelentősége.

Centrális fogyatkozásról beszélünk, ha a Hold árnyékkúpjának hegye éppen csak súrolja a Föld felszínét, s ilyenkor a fogyatkozási sáv egy részén teljes, másutt gyűrűs fogyatkozást figyelhetünk meg. Átlagosan 18 évenként fordul elő.

Azok a megfigyelők, akik a teljes vagy gyűrűs fogyatkozás sávjától nem túl messze végzik vizsgálataikat, részleges fogyatkozás szemtanúi lehetnek. Ilyenkor ugyanis a Hold a napkorongot csak részben takarja el. Ilyenkor a megfigyelő a Hold félárnyékában van. Részleges napfogyatkozás idején a fák lombjának árnyékában csupa sarlóalakú foltot figyelhetünk meg. A következők miatt: a fényfoltok a lomb árnyékában tulajdonképpen a Nap tükörképei, fogyatkozáskor pedig a Napnak sarló alakja van és pontosan ilyen alakú a mása is a lomb árnyékában.

Magyarországon

1999. augusztus 11-én láthattunk teljes napfogyatkozást a Sopron - Békéscsaba közötti területen, 112 kilométeres szélességben. (Ez előtt 1842-ben, másfél évszázada volt teljes napfogyatkozás hazánkban).

A fogyatkozásokat szabad szemmel nézni rendkívül veszélyes! Sokan, főként gyerekek, hajlamosak rá, hogy minden segédeszköz nélkül bámulják a fogyatkozásban levő Napot, s eközben súlyos retinaégést szenvednek. A szemlencse ugyanis (az egyszerű nagyítóhoz hasonlóan) összegyűjti a Nap sugarait, amelyek találkozási helyükön, a retinán égési sebet okoznak. Ez pedig teljes vaksághoz vezethet.

Holdfogyatkozások

A holdfogyatkozások teliholdkor figyelhetők meg, amikor a Föld árnyéka a Holdra esik. Ahol a holdpálya és bolygónk árnyékkúpja metszi egymást, mindig nagyobb átmérőjű árnyékfolt keletkezik mint amekkora a Hold, éppen ezért sohasem gyönyörködhetünk gyűrűs holdfogyatkozásban. A teljes holdfogyatkozások összességükben ritkábbak mint a teljes napfogyatkozások, a Föld egy-egy pontjára vonatkoztatva azonban mégis sokkal gyakoribbak, mivel egyidőben a Föld felszínének a feléről láthatók. A holdfogyatkozás 3,5 óráig is eltarthat. Részleges holdfogyatkozást ritkábban figyelhetünk meg. Teljes holdfogyatkozáskor a Hold fokozatosan elsötétedik, de soha nem lesz fekete, azaz láthatatlan. A teljes fogyatkozás idején, amikor már az egész égitest a Föld árnyékában van, színe tompa rézvörös, ami annak a következménye, hogy ilyenkor a bolygónk légköre által szórt, alkonyatihoz hasonló napfény világítja meg. A holdfogyatkozás csodálatosan szép látvány, különösen ha látcsövön át követjük figyelemmel.

A Hold keringési síkja mintegy 5 fokkal hajlik az ekliptikához, ezért az újhold többnyire a Nap felett vagy alatt halad el. Ha a Hold pályasíkja benne feküdne az ekliptikában, minden újhodkor napfogyatkozás és miden holdtöltekor + jönne létre.

Felhasznált irodalom