Jó öreg anyaföldünk

Az idei év (2008) a Föld Bolygó Nemzetközi Éve.
Lexikonom szinte valamennyi címszava - legalább közvetve - kötődik Földünkhöz.
Földünk éve kapcsán azonban megpróbálom rendszerezetten összeszedni, legalább "felsorolásszerűen" a lényeges témaköröket.

Bevezető

Földünk az egyetlen olyan égitest, amelyen - jelenlegi ismereteink szerint - kialakult élet. Nem ismerünk más olyan helyet környezetünkben, ahová átköltözhetnénk. Ennek ellenére "mindent megteszünk", hogy "ártsunk" neki. Ez a 6,5 milliárdos létszámú, "felsőbbrendű", "uralkodó" faj úgy viselkedik, mintha képes lenne egyedül is létezni ezen a bolygón, mintha nem is lenne a bioszféra része.

Sokat tudunk már a világról, ugyanakkor még mindig nagyon keveset. Azt hisszük, hogy ismerjük Földünket és bármit megtehetünk. A Föld 4,5 milliárd éves korához viszonyítva csak néhány pillanatig tartó civilizációnk hatalmas változásokat okozott a Földön és ezek nagy része nem volt kimondottan pozitív a Föld számára.
Ne feledjük azonban, hogy igazából bármit is teszünk azzal nem a Földet veszélyeztetjük, hanem magunkat! A Földet nem könnyű "tönkretenni", minket is "túlél" majd.

Ebben a címszóban összefoglalom mindazt, ami lexikonomban Földünkkel kapcsolatban megtalálható, nem csak a földtudományok szemszögéből. Megpróbálom - tőlem telhetően - szemléletesen bemutatni Földünket, mint égitestet, mint lakóhelyünket, összefoglalni múltját, jelenét, várható jövőjét.

Égitestünk

Messzebbről nézve Földünk nem látszik túl jelentős égitestnek.

A Mars Global Surveyor kamerája ilyennek "látja" Földünket és kísérőnket a "szomszédból"...

A Naprendszer harmadik bolygójaként már vagy 4,5 milliárdszor kerültük körbe Napunkat.
"Kívülről" nézve Földünk semmi rendkívülit nem mutat a bolygók között. Ahogyan Jimi Hendrix egyik számának címében megfogalmazta ez a harmadik kő a Naptól számítva.
Persze azért nem éppen kavics a maga 12.756,3 km átmérőjével és 5.976.000.000.000.000.000.000.000 kg tömegével. Igaz ez Napunk tömegének csak kb. milliomod része, de azért nem a miénk a legkisebb bolygó a Naprendszerben, bár nem is a legnagyobb, méretét tekintve az ötödik legnagyobb bolygó.
Mondhatnánk a legmegfelelőbb méretű. Legalább is az élet szempontjából.
Ha mondjuk olyan kicsi lenne, mint a Hold, akkor "nem tartaná meg" a légkört és anélkül viszonylag rosszak az élet esélyei.
Ha viszont olyan nagy lenne, hogy a Földinél sokkal nagyobb lenne a tömegvonzás, akkor kicsit nehezen mozognának az élőlények. Ha pedig olyan légkörünk lenne, mint a Vénusznak, 90 atmoszféra nyomással, akkor szintén elég problémás lenne létezni...
Úgy tűnik az is "bevált", hogy 149,600,000 km-re keringünk Napunktól. Így - és persze a légkörnek is köszönhetően - éppen elég hőt kapunk ahhoz, hogy folyékony víz boríthassa a Föld legnagyobb részét. Ugyanakkor a távolság és a légkör biztosítja, hogy ne égjünk hamuvá és ne hasadozzanak széjjel az élet "polimerei".

A bolygók és a Nap méretarányos grafikája (Baloldalt a Nap széle látható, Földünk balról a harmadik "pötty".)

Földtudományok

Földünket próbáljuk megismerni, amióta képesek vagyunk rá.
A megismerésre elsősorban a földtudományok "szakosodtak", amelyek persze felhasználják a fizika és a kémia ismereteit is.
Ide tartoznak a szilárd Földet és az azt körülvevő víz- és légöveket vizsgáló tudományok:
- a földkéreggel és a Föld belsejével foglalkozó geológiai
- a víz viselkedését és körforgását tanulmányozó hidrológia
- a légkör fizikai és kémiai sajátosságait, a légmozgásokat vizsgáló légkörtudományok.

Számos "résztudomány" tartozik az említettek közé: ásványtan, petrológia, hidrogeológia, szedimentológia, meteorológia, klimatológia, geofizika, geokémia, izotópgeokémia, hidrogeokémia, agrogeokémia, környezeti kémia, geokronológia, geotektonika, geomorfológia, vulkanológia, limnológia, glaciológia, stb.

A geonómia a Földet mint globális rendszert, mint dinamikusan változó égitestet vizsgálja átfogóan, a földtudományok eredményeit összegezve.

A lexikonomban található összes földtudomány legyűjthető a Szójegyzék keresőmezőjébe az földtudomány keresőszót beírva.

Éltető erők

A BBC sorozata "A Föld éltető erői" bemutatta a Föld szempontjából lényeges, a Föld arculatát folyamatosan formáló építő és olykor pusztító erőket.

Vulkánok

Amikor Földünk - a Naprendszer többi bolygójával együtt - kialakult meglehetősen katasztrofális események színtere volt.
A Naprendszerünk "építőanyagát" adó por és gázfelhő kisebb nagyobb csomói egyre nagyobb "egységekké" álltak össze hatalmas erejű ütközések során. Ezeknek az ütközéseknek az energiáját őrzi Földünk belseje hő formájában az eltelt 4,6 milliárd év után is.
A megszilárdult kéreg és a légkör hőszigetelő rétegként veszi körül, megakadályozva az energia távozását a világűrbe.
A Napból érkező és a légkör által "csapdába zárt" hőenergia valamint a Föld belsejében lévő radioaktív izotópok bomlásakor keletkező hő is hozzájárul a belső meleg fenntartásához.

Ez a belső meleg formálta, formálja bolygónkat és jelentős szerepet játszott az élet kialakulásában, fennmaradásában is.

A vulkánok, a belső erők alakítják ki a domborzatot, mozgatják a kontinenseket, befolyásolják a légkört, az időjárást.

Óceánok

Földünk kétharmadát óceánok borítják. A bennük felhalmozott óriási mennyiségű víz mérsékli a földi változásokat és tárolja a Napból származó hőt, elnyeli a mérgező anyagokat és kulcsfontosságú az éghajlat alakulása szempontjából.
Az óceánok hatalmas energiamennyiséget szállítanak az egyenlítő környékéről a hidegebb területekre, kiegyenlítik a hőmérsékletkülönbségeket.

Az óceánok, tengerek ugyanakkor az élet bölcsői is, bennük alakult ki az élet. Hosszú időn keresztül csak az óceánok, tengerek biztosítottak megfelelő feltételeket az élet számára. Az élőlények csak akkor merészkedtek ki a szárazföldre, amikor a megfelelő légkör, és az ózonréteg kialakulása lehetővé tette.

Az óceánoknak fontos szerepe van a partvidék formálásában, az üledékképződésben. Ezekből az üledékekből alkotnak később hegyeket a vulkanikus erők. (A Föld jelenlegi legnagyobb és legmagasabb hegysége a Himalája tengeri üledékből gyűrődött fel, amikor a vulkanikus erők által hajtott kontinensvándorlás az Indiát hordozó kéreglemezt nekinyomta Ázsiának. Ez a hegységképződés még mindig tart.)

Jég

Az ember megjelenése óta talán egy erő sem végzett akkora munkát, mint a jég. A jég az egyik leghatalmasabb és legpusztítóbb formáló erő a Földön.
A jég önmagában nem lenne képes ekkora pusztításra, de az általa hordozott kisebb nagyobb kövek idővel elkoptatják a legkeményebb kőzeteket is.

Földünk jelenlegi arculatának formálásában jelentős szerepe volt a jégkorszakoknak. Ezekben az időszakokban hatalmas gleccserek formálták a domborzatot. Nyomaikat megtaláljuk nagyon sok helyen a finnországi tavaktól, a norvég fjordokon át a manhattani vándorkövekig.

A Perito Moreno gleccser Argentínában és Geirangerfjord Norvégiában

Légkör

Földünk légköre rendkívüli fontosságú az élet szempontjából.
Ez - a Föld méretéhez viszonyítva tojáshéj vékonyságú - réteg biztosítja életterünket. Ebben játszódik le az, amit időjárásnak nevezünk.

Legalsó, mindössze 10 kilométer vastag rétege a troposzféra a légkör teljes gázmennyiségének 90 %-át tartalmazza.
Ennek alsó néhány kilométere alkalmas a földi élet számára.
A "maradék" 10 % több száz kilométer vastagságban terül el és nagyon fontos védelmi szerepet tölt be az élet számára. Megvéd a káros sugárzásoktól, a kisebb meteoroktól.

A légkör biztosítja a megfelelő felszíni hőmérsékletet, a nappali világosságot az árnyékos helyeken is.

Talán erre van legnagyobb hatással az emberi tevékenység.
A légkörbe juttatott rengeteg szén-dioxid és más üvegházhatású gázok okozzák az utóbbi évtizedekben jelentkező globális felmelegedést.

Adatok, érdekességek, legek

Általában mindenki szereti a "legeket", érdekes adatokat ezért itt összegyűjtöttem mindenfélét más címszavaimból és egyéb forrásokból.

Nézzük meg először Földünk (és kísérőnk) méretarányait az alábbi animációban. (A megjeleníthetőség érdekében a méretek változnak - lásd az adott képnél - az arányok azonban mindig reálisak.)
Az animációban a ">>" gombbal léphet előre, a "<<" gombbal vissza.

Földünk néhány jól ismert és kevésbé ismert adata mindenféle témakörből:

- átmérő 12.756,3 km
- tömeg 5.976 * 10²⁴ kg
- térfogat 1,083 * 10²⁴ m³
- sűrűség 5,52 g/cm³
- felszín 510 millió km²
- Naptól mért közepes távolság 149.600.000 km (1.00 CSE)
- tengelyferdeség 23,45°
- pálya excentricitás 0,02 (vagyis csaknem tökéletesen kör!)
- keringési sebesség 108.000 km/óra (30 km/másodperc)
- kerületi sebesség az Egyenlítőnél 1667 km/óra
- keringési idő (sziderikus év) 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc = 365,2564 középnap
- szökési sebesség 11,18 km/s
- nehézségi gyorsulás (az Egyenlítőnél) 978 cm/sec²
- lapultság 0,00335 (Az egyenlítői és a poláris sugarak különbségének, és az egyenlítői sugárnak a hányadosa)
- albedo (visszavert és beeső fénymennyiség hányadosa) 0,38
- legmagasabb hegy 8 848 m (tengerszinttől mérve)
- legmélyebb óceáni árok 11 034 m
- a földi légkör összes tömege 5,2 * 10¹⁸ kg
- légnyomás a tengerszinten 1 atmoszféra (1013 milibar, 101 325 pascal, 760 torr)
- a Földön lévő víz mennyisége 1.638.020.000 km³ (ennek 82,3%-a a világóceánban, 16%-a a litoszférában, 1,69%-a a sarkvidéki, illetve magashegyi jégben található)

Érdemes még megnézni Földünk helyét, méretét a Naprendszerben kicsit szemléletesebben a Csillagászat rész Méretek címszavában egy animációban 1:10.000.000.000 méretarányba kicsinyítve. 

Anyagok (elemek, ásványok, kőzetek)

Földünket ugyanaz a 92 elem alkotja, mint a többi égitest anyagát az Univerzumban.
Az itt található elemek mennyisége és formája viszont már erősen eltérő, mint ahogy a Föld különböző részeiben található elemek aránya is. Mivel "legközelebbi kapcsolatban" a felszínnel és a kisebb mélységekben található anyagokkal vagyunk, általában a földkéregben (illetve a vizekben és a légkörben) található elemek gyakoriságát adják meg. (A föld magjában pl. a vas a leggyakoribb elem, de onnan aligha bányászunk vasat mostanában.)

Elemek

Az Univerzum leggyakoribb eleme a hidrogén, Földünkön viszont gyakorlatilag csak "kötött" formában, vegyületeiben található és tömegét tekintve csak a 9. leggyakoribb.
Az Univerzum második leggyakoribb eleme a hélium, Földünkön viszont ritkább, mint az arany vagy a platina, csak néhány földgáz tartalmaz elegendő mennyiséget az előállításhoz.
A földkéreg felső részében a leggyakoribb elem az oxigén (50,5% - a levegőt és vízburkot is beleértve). Szabadon (a légkörben), valamint rengeteg vegyületben, ásványban megtalálható (pl. szilikátok, karbonátok, szulfátok, víz).
A földkéreg második leggyakoribb eleme a szilícium (több mint 25%). A földkéregben sohasem fordul elő szabadon, és gyakorlatilag mindig oxigénnel együtt található. Leggyakoribb ásványa a kvarc (SiO₂).
A leggyakoribb elemek közé tartozik a magnézium és az alumínium is földkéregben.

Érdemes még megemlíteni a legritkább elemeket is:
Francium - néhány tucat grammnyi lehet az egész földkéregben.
Radon - Nyomokban radioaktív kőzetek közelében található meg a levegőben.
Xenon - a légkör kb. 0,000009%-át alkotja.

Lexikonomban természetesen az összes kémiai elemről található információ, a Szójegyzék kereső mezőjébe beírva a kémiai elemek keresőszót, az összes elem és kapcsolódó címszó legyűjthető. Található egy periódusos rendszer is, ahonnan az elemek szintén elérhetők.

Ásványok

A Föld kőzeteinek építőelemei, a természetben előforduló, általában szervetlen kristályos és homogén szerkezetű anyagok, amelyek kémiai összetételét - mint a vegyületekét - bizonyos határok között képlettel fejezik ki.
Kémiai összetételük és kristályszerkezetük szerint osztályozzák őket.
Az iparban széles körben hasznosítják őket az elemek - főként a fémek - nyerésére, amellett salakképzőként, katalizátorként és mindenféle egyéb célokra
Az igen kemény ásványoknak különlegesen szép kristályait drágakövekként hasznosítják.

Földünkön folyamatosan képződnek és átalakulnak az ásványok.

A Szójegyzék keresőjébe beírva az ásványok keresőszót, több tucat ásvány és számos kapcsolódó címszó érhető el, sok címszó szép, színes fotókat is tartalmaz.

Kőzetek

A szárazföldet alkotó, természetben előforduló anyagok.
A kőzetek ásványokból állnak, és keletkezés szerint csoportosíthatók.

Üledékes kőzetek

Víz, szél, jég vagy gravitáció által lerakott vagy kémiai folyamatok révén keletkezett és megszilárdult üledék.
Általában három csoportba osztják őket:
- Törmelékes kőzetek már korábban képződött kőzetek vagy ásványok darabjaiból állnak, és a lerakódás után kötőanyag cementálja össze (pl. agyagpala, homokkő és konglomerátumok.)
- A szerves eredetű kőzetek nagyrészt élő szervezetek maradványaiból állnak (pl. a kőszén és a kövületekből képződött mészkő).
- A vegyi üledékes kőzetek kémiai anyagkiválás által keletkeznek túltelített oldatokból, (pl. egyes mészkőtípusok és sóüledékek).

Az üledékes kőzetek képződése.

Magmás kőzetek

A földkéreg alól származó magmából kikristályosodó kőzet.

A magmás kőzetek keletkezése

A magmás kőzeteket kétféle szempontból osztályozzák.
Kémiai összetétel szerint megkülönböztetnek
savanyú kőzeteket, amelyek kovasavtartalma (SiO2,) több mint 66%;
átmeneti (intermedier) kőzeteket (SiO2-tartalom 55-66%);
bázisos kőzeteket 55%-nál alacsonyabb kovasavtartalommal.
A másik felosztás a kristályok mérete és a keletkezés helye szerint történik:
plutonitok mélységi, durvaszemcsés kőzetek (pl. gránit);
vulkanitok a Föld felszínén kiömlött vagy kiszórt finomszemcsés kőzetek (pl. bazalt);
hypabisszikus kőzetek pedig a viszonylag kis mélységben képződnek (pl. dolerit).

Az ábrán található kifejezések magyarázata a megfelelő címszónál megtalálható: teleptelér, batolit.

Metamorf kőzetek

Már meglévő kőzetekből nagy hőmérséklet és/vagy nagy nyomás hatására keletkező kőzet.
Az átalakulás folyamatában nagy hőmérsékletű oldatoknak is szerepük lehet.
Az átalakul során a kőzetben részint új ásványok keletkeznek (amelyek stabilak az adott nyomáson és hőmérsékleten), részint megváltozik a kőzet korábbi szerkezete.
A kontakt metamorfózis helyi jellegű átalakulás, vulkáni kőzetbenyomulás hőhatása eredményezi.
A regionális metamorfózis a földkéreg nagy arányú hegységképző folyamataival függ össze.
Az agyagpala a kristályos pala és a gneisz a kőzetátalakulás növekvő mértékére utaló, jellemző kőzetek.

A metamorf kőzetek keletkezése

A Szójegyzék keresőjébe beírva a kőzetek keresőszót, több tucat kőzet és számos kapcsolódó címszó érhető el, sok címszó szép, színes fotókat is tartalmaz.

Múlt, jelen, jövő

Földünk mintegy 4,5 milliárd éve alakult ki ugyanabból a gáz és porfelhőből, amiből a Naprendszer többi tagja. Az Univerzumban nem számít a legöregebbek közé.

Korábban egy Flash animációban megpróbáltam szemléletesen bemutatni az ősrobbanás óta történt "fontosabb" eseményeket.
Karl Sagan Kozmosz (Cosmos) című sorozatában láttam ezt az "egy évbe sűrített világmindenség történetet" az Időskála - az ősrobbanástól napjainkig címszóban. Mivel az általam készült változat elsősorban Földünk eseményeire fókuszál, itt is érdekes lehet.

Földünk felszíne legfeljebb emberi léptékkel tűnik állandónak. Mindig, minden változik. Most éppen egy jelentős klímaváltozás előtt állunk, aminek talán mi magunk is okozói vagyunk, vagy legalább is "siettetünk".

A kontinensek sem mindig úgy néztek ki, mint most és néhány tucat millió év múlva sem így néznek majd ki.
Körülbelül 200 millió évvel ezelőtt vált szét a Pangeának nevezett, egybefüggő szárazföld, a "szuperkontinens".
Ez az elmélet Alfred Wegenertől származik (1910), de nem sok követője akadt egészen a 60-as évekig, amikor is megszületett a lemeztektonikai elmélet.
A kontinensvándorlás címszóban egy animáció mutatja be a kontinensek helyzetének változását az elmúlt 750 millió évben.

A Naprendszer többi tagjai együtt születtek, de a belső bolygók hamarabb halnak meg.
Napunk még sok milliárd év múlva éri el a vörös óriás állapotot. Napszél formájában mostani tömegének 67 százalékát elveszti, mérete viszont a mostaninak 256-szorosa lesz.

A felfúvódási folyamat első részében (csillagászati léptékben számolva) nagyon gyorsan, kb. 5 millió év alatt kitölti a Merkúr pályájáig terjedő térrészt. Vagyis a bolygók közül a Merkúr lesz a legrövidebb életű.
Később aztán a Vénuszt is elnyeli.

Vörös óriás Napunk felkelte a felperzselt Földön - B. Jacobs fantázia képe

Mire a Nap eléri a vörös óriás állapotot, a csökkenő tömegvonzás miatt a Föld már 1,5 csillagászati egységre lesz a középpontjától. A Nap légkörének sűrűbb gázaiban mozogva, impulzusnyomaték-vesztés miatt Földünk a Nap felé spirális pályán mozogva megkezdi utolsó keringéseit a megsemmisülés felé...

Előtte azonban már sokkal hamarabb, kipusztul az élet, elpárolognak az óceánok és minden felperzselődik.

Persze addig van még bőven időnk. Az emberi faj alig 100.000 éves, civilációnk pedig mindössze néhány ezer. Jelenleg sokkal jobban kell tartanunk a sajátmagunk által okozott veszélyektől.

Népesség és környezet

Két téma "ihletett" ennek az adat-összeállításnak az elkészítésére:
- egy természetfilmben látott milliós rénszarvas csorda
- a Gangeszről szóló BBC film adata, miszerint száraz időszakban nem éri el a folyó a torkolatvidéket, mert fentebb "elhasználják"

A XIX-XX. század fordulóján kicsit több, mint 1,5 milliárd ember élt a földön.
A 60-as években, amikor általános iskolába jártam azt tanultuk, hogy a Földön 3 milliárd ember él. Tehát valamivel több, mint 60 év alatt megduplázódött a népesség.
A következő néhány évtized alatt újabb 3 milliárdos növekedést jósolnak, vagyis a 21. század közepére 9 milliárd fölötti népességvárható!
A következő megduplázódáshoz már ennyi idő sem kell.
Kérdés meddig bír el minket Földünk?

Gondolkodjunk el kicsit az alábbi példák kapcsán az emberiség "méreteiről" és ennek következményeiről.

Az egymilliós rénszarvas csorda hihetetlenül nagy, de mi emberek 6,5 ezerszer ennyien vagyunk!
Ez felfoghatatlanul nagy szám. Gondoljuk el mekkora tömeg lenne ez, ha összegyűjtenénk egy helyen (persze csak képzeletben). Ha egy négyzetméteren 5 ember áll, az már elég "sűrű tömeg", az alacsonyabbak már biztosan rosszul érzik magukat. Ilyen módon felállítva az összes embert 130.000 hektárnyi területen férnének el.
Vegyünk egy embert 50 kg tömegűnek, akkor az emberiség összes tömege 325.000.000.000 kg (325.000.000 to).
Az ember sűrűsége nagyjából megegyezik a vízével, tehát egy ember térfogatát vehetjük 50 liternek. Ebben az esetben az emberiség összes térfogata 325.000.000.000 liter (325.000.000 m³), durván 1/3 km³.

Játszadozzunk kicsit tovább az adatokkal.
Képzeljük el milyen mennyiségű víz és táplálék kell a 6,5 milliárd (6.500.000.000) embernek (egyebekről nem is beszélve).
Ha napi 2 liter vizet számolunk minden emberre (csak ivásra). Ez 13.000.000 m³ naponta, 4.745.000.000 m³ (4,745 km³) évente. Ez több mint kétszerese a Balatonban lévő vízmennyiségnek! Az egy főre jutó vízfogyasztás ennek legalább a 100-szorosa! Így aztán nem csoda, hogy kisebb vízhozamok idején (száraz időszakokban) egyes folyókat egyszerűen "eltüntetnek" az ott élők, még mielőtt a tengerbe folyhatnának. (Ami esetleg eléri a tengert az meg már inkább szennyvíz.)

Az EU egy főre jutó éves gabonafogyasztása 533 kg (ez persze nyilván nem mind közvetlen étkezésre kerül, hanem benne van a takarmány célú és az ipari felhasználás is). Bár tudom, hogy ez sem teljesen igaz, de ha ezt "extrapoláljuk" a 6,5 milliárd emberre, akkor az 3.464.500.000 to (3,5 milliárd tonna) évente. hektáronkénti 5 tonnás termésátlaggal számolva ehhez 692.900.000 hektár termőterület szükséges (nagyüzemi mezőgazdasági módszerekkel).

Ilyen népesség esetén már az egészen "apróságok" is hihetetlen mennyiségeket jelentenek.
Egy PET palack kb. 5 dkg. Ha a Föld minden lakosa évente csak egyetlen darabot eldob belőle az 325.000.000 kg. Nem tudom mennyi az egy főre jutó átlag, de egynél biztosan sokkal több.
Ha mondjuk mindenki, minden nap elhasznál egy A4-es papírlapot (kb. 5,6 g) az évente 13.345.312.500 kg (kb. 13,5 millió tonna).
Ha minden nap megiszik mindenki egy teát, (egy adag tea kb. 1 g) az évente 2.372.500.000 kg (kb. 2,4 millió tonna).

Érdemes elgondolkodni ezeken az adatokon. Sokan még mindig abban a (tév)hitben élnek, hogy a Föld hatalmas és mindent kibír.
A szárazföldek területe 149.160.000 km². Ha ezt elosztjuk a népesség számával (6.500.000.000), akkor egy főre 0,02295 km² (kb. 2,3 hektár) jut. (Talán még szemléletesebb, ha úgy mutatjuk be, hogy ez egy 100 méter x 230 méter nagyságú terület.) Ez már így "egészében" sem tűnik túl soknak. Ha ebből kivonjuk a sivatagokat, az Antarktiszt, a nagy hegységeket, meg más egyéb lakhatatlan és mezőgazdasági termelésre alkalmatlan területeket, akkor bizony nem sok marad.

A fentebb említett "folyó eltűnés" mellett más olyan "tünetek" is jelentkeznek, amelyek azt támasztják alá, hogy a földi források végesek.
Ma (2007.01.15) reggel Horn Péter akadémikus döbbenetes adatokat mondott a mezőgazdaság közeljövőjéről. Ebből idézek néhány ide illő adatot.
A legnagyobb problémának nem is annyira a népesség növekedését tartja, hanem a szokások megváltozását, a "gazdagodást".
Kína, India és más Kelet-ázsiai térségek mintegy 3 milliárdos népességének olyan mértékben javul az életszínvonala, hogy évente újabb kb. 100.000 ember ér el a fejlett országokhoz hasonló szintre. Ez egyebek mellett kb. 70-80 kg-os éves húsfogyasztást jelent.
Ha a térségben évente 1 kg-mal nő az egy főre jutó húsfogyasztás, az évi12 millió tonna takarmánytöbbletet von maga után! (Ha növényi táplálékról áttérnek a húsfogyasztásra, ahhoz 4-szer annyi növényt kell termelni.)
Tovább rontja a gabona termelés és felhasználás egyensúlyát a "bioetanol dili".
Az USA a benzin 10%-át akarja bioetanollal helyettesíteni. Ehhez a teljes kukoricatermésük 52%-a (!) szükséges.
Az EU 2030-ra a benzin 25%-át akarná bioetanollal helyettesíteni, ami az előbbi adatok tükrében nyilván megvalósíthatatlan.
Tovább rontja a helyzetet, hogy pl. az USA 12 államában (de sok más területen is) már olyan mértékű a talajvíz szintjének csökkenése, hogy az öntözés nem folytatható.

A legnagyobb problémát talán a vízigény jelenti.
Döbbenetesnek tűnik, de egyetlen kilogramm csirkehús előállításához 15.000 liter víz szükséges! Persze ebből a csirke mindössze 20 liternyit iszik meg, a többi a takarmány megtermeléséhez kell.
Egyetlen csésze kávéhoz összesen 140 liter víz szükséges pedig a csésze alig féldecis!
Persze az ipari folyamatok is irdatlan vízmennyiséget használnak.
Fentebb láthattuk, hogy a rendelkezésünkre álló édesvíz mennyisége meglehetősen szűkös és sem az időbeli, sem a térbeli eloszlása nem egyenletes.

Egy másik "tünet" a halállomány csökkenése a tengerekben, (pl. a Földközi-tengerben az értékesebb halak mennyisége már csak 1 %-a a korábbinak)!
A jelenlegi 4 millió hajóból álló halászflotta, nagyrészt tiltott eszközökkel, totális rablógazdálkodást folytatva, évi 100 millió tonnás fogást produkál. Ez 12-14 kg-os egy főre jutó halfogyasztást eredményez a teljes népességre.

Szóval egyáltalán nem korlátlanok a Föld erőforrásai és teljesen nyilvánvaló, hogy már a jelenlegi népesség sem élhet a fejlett országok szintjén. Sajnos úgy tűnik ennek ellenére megpróbálják. Amíg mi "nem fogjuk vissza magunkat" nem látok igazán érveket, amivel erről lebeszélhetnénk őket. Pedig a következmények (sajnos) nagyon jól láthatók. Láthattuk, hogy még a sok kicsi is sokra megy, ha ezeket a kicsiket fokozatosan tovább növeljük, és a népesség is folyamatosan nő, akkor ....

Szűkebb környezetünk földtana

Amikor több, mint ezer éve őseink ideérkeztek szűkebb környezetünk "földtanilag már készen volt". Persze a látvány nagyon eltért a mostani Magyarországtól. Az Alföld felét (legalább időszakosan) víz borította, sokal több volt az erdő és sokkal kevesebb a megművelt terület.

Az ország területén lévő kőzetek vizsgálata során kiderült, hogy azok térben és időben sokkal távolabb keletkeztek.

A kőzetek egy része még a paleozoikum elején, több, mint 500 millió évvel ezelőtt keletkezett.
További képződmények a szilur és devon időszakban (430-360 millió éve) jöttek létre valahol az egyik akkori szuperkontinens és egy kisebb szárazföld közötti tengerben.
Körülbelül 350 millió éve összeütközött két őskontinens, ami hegységek képződését indította el és hatással volt hazánk jelenlegi területeire is.
A szilur és devon időszaki üledékes kőzetek átalakult képződményei is megtalálhatók (pl. a Soproni-hegységben).
A paleozoikum végére (kb. 250 millió éve) egyetlen hatalmas szuperkontinens (Pangea) keletkezett. A jelenlegi európai területek jelentős része félsivatagi körülmények közé került. Az időszak jellegzetes képződményei a vörös színű kontinentális homokkövek és kerekded kavicsokból álló konglomerátumok hazánkban is megtalálhatók (Mecsek hegység, Balaton-felvidék).
Egyes területek tenger alatt voltak, a Bükk hegység ősmaradványokban gazdag homokkövei és mészkövei például ilyen körülmények között keletkeztek.
A mezozoikum elején, a triászban (245-208 millió éve) megkezdődött a szuperkontinens feldarabolódása, a szétnyíló Laurázsia és Gondvana között több ezer km szélességű óceán.
Az Alpok-Kárpátok-Dinári térség mezozoikumi fejlődése a Tethys nyugati ágának történetével áll szoros összefüggésben. A Dunántúli-középhegység területe a jelenlegi Déli-Alpok szomszédságában helyezkedett el az Afrikai (Apuliai) lemezen. Ettől délre volt a Bükk hegység, valamint az Aggtelek-Rudabányai-hegység területe, a Déli-Alpok és Dinaridák északnyugati része között. A Mecsek hegység és az Alföld jóval északabbra, az Európai kontinentális lemez déli peremén feküdt.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy éles különbségek vannak e területek korai mezozoikumi képződményei között.
A jura időszakban (208-144 millió éve) kezdődött az Atlanti-óceán kialakulása, ami jelentősen befolyásolta az Alpok-Kárpátok-Dinári térség fejlődését is. Ekkor keletkezhetett a Szarvaskő környéki bazaltos-ultrabázisos kőzetsorozat egy vulkáni szigetív mögött, egy úgynevezett ívmögötti medencében. A korábbi, nagy kiterjedésű, sekélytengeri karbonátplatformok feldarabolódásának következtében tenger alatti kiemelkedések és mélyvízi medencék alakultak ki. A mélyedésekben képződtek a gazdag ammoniteszfaunát tartalmazó vörös színű mészkövek (pl. Bakony).
A kréta időszakban (144-66 millió éve) fokozatos kiemelkedés kezdődött. A korszak végén a mészkőből álló térszín karsztosodott, a mélyedésekben pedig mállási anyagok halmozódtak fel. Ez utóbbiakból több helyen is bauxit keletkezett (Bakony térsége). Az Európai-lemez déli szegélyén is fontos földtani folyamatok történtek. Az Észak-Atlanti-óceán kinyílása kelet felé is tágulásos szerkezeti folyamatokat idézett elő. Ez vezetett a Tisza mikrolemez leválásához az Európai-kontinenslemezről (mintegy 120 millió éve), ami erőteljes magmás tevékenységgel járt (Mecsek hegység korai kréta vulkanitjai).
A kréta időszak végétől az Afrikai-lemez egyre inkább az Európai-lemez felé tolódott és megkezdődött az Alpok, a Dinaridák és a Kárpátok hegységeinek felgyűrődése. Az óceáni lemezek szubdukciója nyomán keletkeztek a Velencei-hegységben és a Mátrában előforduló 35-40 millió éves andezitek. Hazánk mai geológiai képe ekkor kezdett kialakulni.
Az oligocénben tengervíz fedte hazánk területének jelentős részét. Ez kezdetben a nagyobb tengerektől elzárt beltenger volt, majd újra megnyíltak a tengeri átjárók.
A Kárpátok íve mentén folyó szubdukció eredménye többek között egy erőteljes mészalkáli vulkanizmus volt. Az uralkodóan andezites vulkánok lánca a Selmeci-hegységtől kezdve, a Pilis-Visegrádi-hegységen, a Börzsönyön, a Mátrán, a Zempléni-hegységen (a képen) keresztül húzódott kelet-délkelet felé a Kelemen-, Görgényi-havasok, Hargita hegységig.

Az eocén időszakban (70-60 millió éve) ismét elöntötte hazánkat a tenger, melyből szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység. A szubtrópusi, trópusi éghajlaton keletkezett a barnakőszén.
A miocén (20-5 millió éve) jelentős időszak volt hazánk földjének történetében. Ekkor alakult ki szoros értelemben a Pannon-medence a szubdukciós öv mögötti jelentős mértékű tágulásos tektonikai mozgásokkal. A Pannon-medence alatti litoszféralemez jelentősen elvékonyodott és az asztenoszféra felemelkedett. A Pannon-medence belső területén is megindult a vulkáni tevékenység (pl. bükkaljai ignimbritek). A miocén időszakban a trópusi tengerből, szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység és a Bükk.
Kb. 20 millió évvel ezelőtt hatalmas törésvonal mentén felhasadt a földkéreg Szentendre-Visegrád környékétől egészen Tokajig. Ekkor keletkeztek az Északi-középhegység vulkáni tagjai: a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Zempléni-hegység, valamint a Dunántúlon a Visegrádi-hegység (a Kárpátok belső vulkáni ívének tekinthetők). A Szentendre-Visegrádi andezithegység ekkor még összefüggött a Börzsönnyel.
A Pannon-medence extenziós (tágulásos) medencéiben több ezer méter vastag tengeri üledékek (agyag mészkő) halmozódtak fel.
A miocén vulkánok kialudtak, és a pliocén iőszakban megkezdődött a pannóniai-medence kialakulása.
A lassan süllyedő Az egyre jobban elkülönülő beltenger fokozatosan édesedett (Pannon-tó), emlékét a lignittelepek őrzik a Mátra és a Bükk előterében, de akkor keletkezett a kőolaj és földgáz jelentős része is. Ekkor kezdtek el működni a Kisalföld, a Balaton-felvidék és Nógrád bazaltvulkánjai.
A pannóniai beltenger rétegeit bazaltvulkánok törték át, beborítva és ezáltal megvédve az alattuk lévő agyag- és homokrétegeket a későbbi lepusztulástól. A bazalthegyek a pannóniai rétegek eredeti magasságát őrzik, ezért nevezzük őket tanúhegyeknek (a Tapolcai-medencében a Badacsony (a képen), Szentgyörgy-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóthi-hegy, a Ság és Somló, valamint Salgótarján környékén Salgó és Somoskő).

A negyedkorban (1,6 millió évvel ezelőttől) folyók hálózták be hazánk területét.
A bazaltvulkánosság mellett a forróvízkitörések, gejzírek (Tihanyi-félsziget) már átnyúltak a jégkorszakba (pleisztocén időszak). Összefüggő jégtakaró nem fedte hazánk területét, de a hideg szélviharok a folyómedrekből rengeteg port szállítottak, melyet a sztyepp jellegű növényzet löszrétegként megkötött (Dunántúli-dombság, Alföld, Hajdúság, Körös-Maros-köze). Ezt követően a folyóvíz és a szél alakította, formálta hazánk felszínét. A folyók feltöltötték árterületeiket (így keletkeztek az asztal simaságú tökéletes síkságok, pl. Nagykunság), míg a szél dünékbe, buckákba halmozta a homokot, ahol a növényzet nem kötötte meg (Belső-Somogy, Kiskunság, Nyírség).
A jégkorszak alatt az eljegesedés nem érte el a Pannon-medencét. A hűvös, száraz glaciális időszakokban lösz halmozódott fel.
A földtörténet őskorát nagy mélységben megmerevedett magmás kőzetek és hatalmas nyomáson átkristályosodott palák képviselik. Egymilliárd éves kristályos palát találtak a Szeged környéki kőolajkutató fúrásokban, 900 millió éves csillámpala képviseli az ősi kort az ország északkeleti szögletében Vilyvitánynál.
Az utólagos folyóvízi tevékenység alakította ki a visegrádi Duna-szorost.

A földtörténeti változások sohasem fejeződnek be.
Jelenleg is enyhe emelkedések, süllyedések jellemzik a felszínt. A törésvonalak mentén (pl. a Dunával párhuzamos törésrendszer) rendszerint melegforrások, gyógyvizek törnek fel.
Napjaink legnagyobb felszínalakítója azonban az emberi tevékenység.

Zárszó

Úgy terveztem, hogy Földünk éve során folyamatosan bővítem ezt a "listát" és megpróbálok a meglévő, hivatkozott információ mellé mindenféle kapcsolódó érdekességet is találni. Ennyit sikerült megvalósítani. Most 10 nappal az év vége előtt néhány zárógondolattal fejezem be.

Sokat gondolkodtam Földünk éve kapcsán, hogy hol is tartunk és mi várható a közeljövőben.

Látok bíztató és kevésbé bíztató jeleket. Az elmúlt néhány hónap sok mindent alaposan megváltoztatott és újabb gondolatokat ébresztett.
A pénzügyi válság és az ezt követő, talán több évig elhúzódó recesszió miatt érdemes lenne újragondolni, hogy jó irányba haladunk-e.
Józan ésszel úgy gondolnánk - és a zöldek is felvetették-, hogy ez a időszak jó alkalom lenne a változtatásra. Már hosszabb ideje vissza kellene fogni magunkat, amíg még nem késő. Sajnos úgy tűnik jelenlegi világunk állandó növekedés nélkül egyszerűen összeomlik. Elég volt egy ilyen rövid és mindössze 1 százaléknyi visszaesés ahhoz, hogy az összes politikai erő mindent elkövessen a növekedés újbóli beindítására.

Szinte minden olyan eszköz rendelkezésünkre áll, amivel energetikai szempontból függetleníthetnénk magunkat a szokásos módszerektől, de még mindig nem fordítunk kellő erőket ezek megfelelő kidolgozására, nagymértékű elterjesztésére. Néhány hónapja úgy tűnt a jelentősen megnövekedett energiaköltségek ösztönzik majd ezeknek a lehetőségeknek a kifejlesztését. Azóta az erősen csökkenő kereslet töredékére szorította le a kőolaj árát, ami talán ismét elodázza ezeket a fejlesztéseket.
Komoly problémáink vannak a földgázzal. Részben mert fogytán van, részben politikai okokból (pl. orosz - ukrán konfliktusok) mégis éppen egy óriási földgázüzemű hőerőmű építését tervezik megyénkben (Szabolcs-Szatmár-Bereg). Elégetjük azt az értékes nyersanyagot, amiből sokkal egyszerűbben és gazdaságosabban állíthatók elő pl. azok a műanyagok, amelyekkel lakásaink szigetelhetők, és a fűtésre fordított energia jelentősen csökkenthető.

Vannak nagyon jó kezdeményezések az EU-ban és egyre inkább máshol is a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére, de az egyre növekvő energiatermelés miatt még így is folyamatosan növekszik kibocsátásunk. A Föld klímája szempontjából teljesen mindegy, hogy ezt hol bocsátják ki.
A "növekvő növekedés" mindent visszájára fordít. (Ha pl. felére csökkentjük a gépkocsik kibocsátását, az fantasztikus fejlődést jelent. Ha azonban tízszeresére növeljük a gépkocsik mennyiségét, akkor ötször annyit bocsátunk ki ezekkel a korszerű gépkocsikkal is.)

Mindent összevetve meglehetősen borúlátóan tekintek a jövőbe.
Azt hiszem talán azzal a gondolattal zárhatnám, amit a BBC "A Föld éltető erői" című sorozatából megismerhettünk:
Bármit is teszünk azzal nem a Földet veszélyeztetjük, hanem magunkat! A Földet nem könnyű "tönkretenni", minket is "túlél" majd.

Felhasznált irodalom