Sólámpa show

Nem rég kaptam egy e-mailt, amiben véleményemet kérték a "sólámpával" kapcsolatban.
Egyszer én is kaptam egy ilyen lámpát és akkor már utánanéztem.

Most a levél kapcsán újra szétnéztem és hihetetlen sok ostobaságot találtam. Ugyanakkor magyar nyelven egyáltalán nem foglalkozott senki "tudományos" szempontból a témával. Angolul viszont ismét találtam egyértelmű információt.

Általában mindenféléket összeírnak magával a (kő)sóval kapcsolatban is, a hatásairól nem is beszélve.
Sok leírás szerint a Himalájából származó az "igazi". Biztos azért, mert így sokkal drágábban lehet adni az egyébként ellenőrizhetetlen eredetű lámpát. Megfelelő módszerekkel persze eldönthető lenne, hogy honnan származik a sókristály, de a vizsgálat biztosan drágább lenne, mint a lámpa maga. Megnyugtathatok viszont mindenkit, hogy tökmindegy. Egyrészt mert mindegyik (kő)só, amiből lámpát készetenek, nátrium-klorid, a származásától függetlenül, másrészt mert a lámpa úgyse "csinál" semmit a "hangulatvilágításon" kívül.

Nézzük meg azért kicsit részletesebben mit állítanak a lámpáról és mi a valóság.

Itt van előttem egy, az interneten első helyen talált sólámpaleírás, abból mazsolázgatok:

- "A levegő elektromos töltéssel rendelkező részecskékből, úgynevezett ionokból áll."
A levegőben valóban vannak ionok, de nem ionokból, hanem alapvetően molekulákból (főleg nitrogén és oxigén) áll.
(Ha egy leírás ekkora tévedéssel indít, akkor minden egyebet is kétkedve fogad az ember.)

- "A sóbányák gyógyító levegőjét légúti megbetegedéseknél, asztmánál, allergia, szénanátha kezelésére, ajánlják."
Ez így van, de nem a negatív ionok, hanem a száraz, tiszta levegőjük miatt.
Léteznek "mesterséges sóbarlangok" is, ahol megfelelő sóoldatokkal "utánozzák" ezt.

- "A só által leadott negatív töltésű ionok pozitívan hatnak"
Lehet, hogy pozitívan hatnának, de a sólámpa nem kelt számottevő negatív ionokat. (A jó hír viszont, hogy pozitívakat sem.)
Ha az izzó hője vagy fénye képes lenne ionizálni a nátrium-klorid kristályrácsát, akkor egyforma arányban keletkeznének belőle pozitív töltésű nátriumionok (Na⁺) és negatív töltésű kloridionok (Cl^-). Szóval nem változtatná meg az ionegyensúlyt.
A másik probléma, hogy ez a nyamvadt kis energia nem képes számottevően megbontani a nátrium-klorid kristályrácsát, ezért aztán gyakorlatilag egyáltalán nem képződnek ionok.
Talán jobb is így, mert nem hiszem, hogy a negatív kloridionoknak bármilyen jótékony hatása lenne.

Az egyik leírás valami olyasmit állít, hogy a felmelegített só a levegőben lévő vizet a felületére vonzza és a pozitív töltésű nátriumionok, illetve a negatív töltésű kloridionok feloldódnak a vízben, semlegesítődnek és a levegőbe kerülnek.
A nátrium-klorid (kősó, konyhasó, halit) tényleg oldódik vízben, ez nem annyira meglepő. Naponta tapasztalhatjuk, amikor például megsózzuk a levest
Az ionok egyébként nem "semlegesítődnek" az oldatban, csak lebegnek és az oldat egésze kifelé semleges töltésű. Az oldatból nem kerülnek negatív töltésű ionok a levegőbe, mert azok "ragaszkodnak" az oldatban lévő pozitív töltésű ionokhoz, nem távolodnak el tőlük. Ha egyáltalán a levegőbe kerülnek, akkor ugyanannyi negatív töltésű ion kerül a levegőbe, mint amennyi pozitív töltésű. A valóságban azonban gyakorlatilag csak a vízpára kerül vissza a levegőbe a többi meg ott marad a kristályban.

Félretéve a sókristályok ionképzésével kapcsolatos fizikai problémát, nézzük meg milyen ionmennyiség lenne egyáltalán kedvező az ember számára.

Az egyik sólámpás leírás szerint körülbelül 1000-1500/cm³, miközben a lakások levegőjében körülbelül 200/cm³-es, alacsony érték mérhető az elektromos berendezések miatt.
A Bázeli Egyetemi Kórházban, Svájcban végeztek tanulmányokat alternatív asztmakezelésekkel kapcsolatban 2002-ben. A tanulmányok nem támasztották alá a homeopátia, levegő-ionizátorok, manuális terápia és akupunktúra használhatóságát az asztma kezelésére. Szerintük ezek a módszerek bizonyos kockázatokat is jelentenek, mivel esetleg háttérbe szorítják a tényleg hatékony kezelést.
A levegőbe kerülő ionoknak láthatóan nincs egészségügyi előnye, legalábbis az asztma szempontjából.

Sok helyen működik viszont még olyan eszköz a lakásban, ami valóban "előállít" negatív ionokat. Ilyen a "hagyományos" (CRT) tv képernyő (vagy monitor). A hatása azonban a gyakorlatban ennek is csak arra jó, hogy egy csomó port magához vonzzon.

A sólámpa tényleg dekoratív, de a 16 wattos izzójával nem sok vizet zavar és nem is kelt túl sok iont.

A leírások egyébként mindenféle keletkezett ionmennyiségekre és tudományos bizonyítékokra hivatkoznak.
Ezzel szemben egyetlen tényleges méréssel kapcsolatos beszámolót találtam egy angol nyelvű anyagban.
Egy népszerű sólámpamárkát vizsgáltak meg laboratóriumukban és azt találták, hogy negatív ionok keltésére teljesen alkalmatlan.
A műszer a szabadban lényegesen magasabb ionkoncentrációt mért, mint a lámpa mellett. A lámpánál mért érték alig haladta meg az érzékeny műszer alsó mérési határát.
A koronakisüléses ionizátoroknál sokkal magasabb értékek mérhetők még a készüléktől körülbelül 3 méternyire is.
A sólámpaforgalmazók szerint a lámpa hője kelti az ionokat. Ezzel szemben néhány pillanattal a lámpa bekapcsolása után, amikor a só még hideg volt ugyanazt az egyébként alacsony ionértéket mérték a lámpa közelében. Tehát legfeljebb a fotoelektromos hatás kelt valamennyi negatív iont.

Összegezve

A sólámpa legfeljebb esztétikai és pszichés szempontból lehet kedvező hatású.
Teljesen mindegy, hogy honnan származó sóból készül. (Bár egyeseknél a hit az árral jelentősen nő, szóval a drága Himalájabeli sókristályból készült lámpa placebo hatása esetleg jelentősebb lehet náluk.)

Felhasznált irodalom