Faraday-rotáció
(Faraday-effektus)
Faraday
által 1845-ben felfedezett magnetooptikai jelenség vagy egy kölcsönhatás a fény
és a mágneses tér között a közegben.
Hatására a mágneses térbe helyezett anyagban a térerősséggel párhuzamosan haladó,
lineárisan polarizált fény polarizációs síkja elfodul.
Az elektromágneses hullám polarizációs síkjának elfordulása az ionoszférában,
a Föld mágneses terének jelenlétében is megvalósul.
Hatása az űrtávközlésben jelentős, különösen a frekvenciaablak alsó szélén.
Az elfordulás mértéke függ az elektronsűrűségtől, a mágneses tér erősségétől
és irányától. 1 GHz frekvencián szélsőséges körülmények között elérheti a 150°-ot
is.
Hatására a különböző polarizációjú adások között egyébként elérhető védelem
csökken.
Ezt a jelenséget alkalmazzák az újraírható optikai jelhordozók olvasásakor.