Az elektromos feszültségkülönbség egységének meghatározása áramló elektromossággal

1. A volt. Azt már előző kísérleteinkből tudjuk, hogy az elektronokban bővelkedő helyről az elektronok az elektronokban szegény hely felé áramlanak.

Az elektronokban gazdag helyen nagy erővel taszítják egymást az elektronok, itt nagy a feszültség - az elektronokban szegény helyen pedig kisebb a feszültség.

Elektromos áram akkor folyik egyik helyről a másikra, ha a két hely között feszültségkülönbség van. Ha 1 ohm ellenállású vezető végei között akkora a feszültségkülönbség, hogy az 1 ohm ellenálláson át 1 amper halad, ennek a feszültségkülönbségnek a neve 1 volt. Jele: 1 V.
1 kilovolt = 1000 volt = 10³ volt = 1 kV,
1 millivolt = 1/1000 volt = 10^-3 volt = 1 mV.

2. A feszültségkülönbség fenntartása. Az áramforrás. Amikor az elektronokban gazdag helyről elfolytak az elektronok, megszűnik az , mert nincs feszültségkülönbség, amely a vezetőn áthajtaná az elektronokat.

Az ábrán látható csőben is csak addig folyik vízáram, amíg a cső két vége között nyomáskülönbség van. Ha azt akarjuk, hogy az összekötő csőben állandóan haladjon a vízáram, gondoskodni kell arról, hogy a cső két vége között a vízfolyás ellenére is állandóan megmaradjon a nyomáskülönbség. Ezt szivattyúval valósíthatnánk meg, ha mindig visszanyomatnánk az elfolyt vízcseppeket. Ehhez hasonlóan: egy vezetőben is csak akkor tarthatunk fenn állandó elektronáramlást, ha a vezető végéről elfolyó elektronok helyére új elektronokat szállítunk, vagy pedig az elfolyt elektronokat visszük újra vissza kiindulási helyükre. Az ilyen eszközöket áramforrásnak nevezzük. A szárazelem például mindig új elektronokat szállít, a dinamó gép pedig az elfolyó elektronokat viszi mindig újra vissza a helyükre.

Felhasznált irodalom