infravörös spektroszkópia
(IR spectroscopy, IR spektroszkópia, infravörös spektrométer)
Kémiai analízisre, kvantumkémiai számításokhoz és szerkezet-meghatározásra alkalmazott spektroszkópiai
eljárás.
Elvi alapja, hogy a molekuláris vibrációk az elektromágneses sugárzások infravörös
tartományába esnek, és a funkciós csoportok jellegzetes abszorpciós frekvenciával
rendelkeznek.
A nem interferometrikus infravörös spektrométer elvi felépítése
Az infravörös spektrométerben van egy infravörös
fényforrás, ami a műszer
egész frekvenciatartmányát
átfedi.
Két egyenlő intenzitású sugárra bontják, amelyből az egyik keresztülhalad a
mintán, a másikat referenciaként használják az elsővel való összehasonlításra.
A infravörös sugárzás érzékelésére Golay-cellát használhatnak.
A minta lehet gáz, folyadék vagy szilárd anyag.
Az eredmény rendszerint egy grafikon, amelyben az abszorpciós csúcsokat ábrázolják a hullámhossz, vagy a frekvencia függvényében:
A legfontosabb frekvenciák a 2,5-től 16 nm tartományban találhatók.
Gyakran használják a hullámhossz reciprokát, ez a tartomány 4000-625 cm-1-nek
felel meg.
Példa néhány jellemző vibrációra:
2900 cm-1 középpont körül C-H nyújtás az alkánokban,
1600 cm-1 N-H nyújtás aminocsoportokban
2200 cm-1 a C=C nyújtás az alkinekben.