kondenzátorok
(síkkondenzátor, fegyverzet)
A kondenzátorok sok elektromos töltés kis helyen való tárolására alkalmas
eszközök.
Ha egy fémtestre töltést viszünk, akkor a test potenciálja a rávitt töltéssel
arányosan nő. A vezetőre vitt töltés és a kialakult potenciál hányadosa a vezető
kapacitása (befogadóképessége)
A kapacitás jele C, mértékegysége farad (F).
Legegyszerűbb formája a síkkondenzátor.
A síkkondenzátor
két egyenlő nagyságú, egymáshoz igen közel lévő, sík fémfelület,
amelyek egymással párhuzamosak. Az egyik felület pozitív a másik negatív töltésű.
Mivel a két felület egymáshoz igen közel van, a közöttük kialakuló elektromos
mező homogénnek tekinthető.
A síkkondenzátor kapacitása egyenesen arányos a felületekkel (B)
és fordítottan a fémlemezek távolságával (d).
C = e0 A/d
Az e0 arányossági tényező, a dielektromos
állandó vákuumban,
avagy az abszolút permittivitás. Egy dimenzió (vagyis mértékegység) nélküli
szám.
Ha kondenzátor lemezei (más néven fegyverzetei) közé szigetelőanyagot
teszünk, a kapacitása a többszörösére nő.
Ezt a jelenséget nevezzük dielektromos polarizációnak.
Azt a számot, ami megadja, hányszorosára nő az adott kondenzátor kapacitása,
az illető szigetelőanyag relatív permittivitásának nevezzük.
Jele: er
A szigetelővel kitöltött síkkondenzátor kapacitása tehát:
C = e0er A/d
A vákuum és a levegő relatív permittivitása gyakorlatilag megegyezik és 1-nek vehető. A gyakorlatban tehát a kondenzátor kapacitása az alkalmazott dielektrikumtól függ (és persze a felülettől).
Az elektromos
áramkörökben számtalan különböző típusú (kerámia, papír, elektrolit) és kapacitású
kondenzátort alkalmaznak a képen ezek közül látható néhány.