semiclassical approximation
(félig klasszikus közelítés, Wentzel−Kramers−Brilluin /WKB/ közelítés)
Közelítő technika kvantummechanikai mennyiségek számítására.
Azért nevezik félig klasszikusnak, mert a hullámfüggvényt a Planck-állandó (h) aszimptotikusan csökkenő kitevő sorozatával adja meg úgy, hogy az első kifejezés tisztán klasszikus.
Ismert Wentzel−Kramers−Brilluin (WKB) közelítésként is, amelyet Georg Wentzel (1898-1978), Hendrick Anton Kramers (1894-1954) és Leon Brilluin (1889-1978) után neveztek el, akik ezt 1926-ban egymástól függetlenül bevezették.
Különösen sikeres az alagúthatásra, mint például a téremissziónál, és az alfa részecskéket termelő radioaktív bomlásra vonatkozó számításoknál.