antimon / Sb
(Stibium)

Név:
Latin neve Stibium, szulfidjára vonatkozik, amit ma antimonitnak neveznek. Görögül anti plusz monos - egyedül nem található fém

Rendszám:
periódusos rendszer 51. eleme

Felfedezés:
Vegyületeit már az ókorban ismerték, a fémet a XVII. század eleje óta vagy még régebben ismerik.

Relatív atomtömeg: 121,75

Izotópok: stabíl izotópok Sb(121), Sb(123)

Elektronkonfiguráció: [Kr] (4d)10(5s)2 (5p)3

Fizikai tulajdonságok:
Félfémes, szürke módosulata közönséges hőmérsékleten stabilis.
Ezüstfehér, fémfényű, kissé vezeti az elektromos áramot.
Gőze hirtelen lehűtve sárga módosulatba megy át, amely instabil.
Még kevésbé állandó az antimon-triklorid sósavas oldatából elektrolízissel előállított úgynevezett explozív antimon, amely mechanikai hatásra hírtelen felhevül és antimon-triklorid gőzt kibocsátva fémes antimonná alakul.
Olvadáspontja 631 °C
Sűrűsége 6,62 g/cm3.
Megszilárduláskor térfogata növekszik.

Kémiai tulajdonságok:
Kevéssé aktív.
Halogénekkel füstölgés közben reagál, oxigénben trioxiddá ég el.
Kénnel zárt csőben hevítve triszulfidot képez.
Fémekkel ötvözeteket vagy antimonidokat (azaz határozott súlyarányú vegyületeket) létesít.
A vízgőz vörösizzáson hidrogén fejlődésével bontja.
Oxidáló savakban és klórt leadó vegyületekben oldódik.
Többnyire 3 néha 5 vegyértékű.
Majdnem mindíg kovalens kötésű, de vannak ion vegyületei is.
Kimutatására a Marsh-próba alkalmazható.

Előfordulás:
Több mint 100 ásványa ismert. Legismertebb az antimonit (Sb2S3). Az antimon-trioxidnak két ásványi változata van a sénarmontit és a valentinit.

Előállítás:
Antimon-szulfidból vassal redukálható:
Sb2S3 + 3 Fe = 2 Sb + 3 FeS
Az antimonit pörkölésével kapott antimon-oxid szénnel redukálható:
Sb2S3 + 4 1/2 O2 = Sb2O3 + 3 SO2
Sb2O3 + 3 C = 2 Sb + 3 CO
Az antimon elektrolitos úton (SbF3-oldat elektrolízisével) tisztítható .

Felhasználás:
Betűfémötvözetekhez használják (a képen), és kísérőanyagként a germániumban n-típusú félvezetők létrehozására.
Nagymértékben növeli az ólom szilárdságát.
Használják elemekhez, súrlódáscsökkentő ötvözetekhez, nyomjelzős lövedékekhez.
Bizonyos vegyületei tűzálló anyagok, kerámia, zománc, festékek előállítására, valamint az üvegiparban használatosak.

Biológia:
Sok vegyülete mérgező.

Felhasznált irodalom