antimon / Sb
(Stibium, britannia fém)

Név:
Latin neve Stibium, szulfidjára vonatkozik, amit ma antimonitnak neveznek. Görögül anti plusz monos - egyedül nem található fém

Rendszám:
periódusos rendszer 51. eleme

Felfedezés:
Vegyületeit már az ókorban ismerték, a fémet a XVII. század eleje óta vagy még régebben ismerik.

Relatív atomtömeg: 121,75

Izotópok: stabíl izotópok Sb(121), Sb(123)

Elektronkonfiguráció: [Kr] (4d)10(5s)2 (5p)3

Fizikai tulajdonságok:
Több allotróp módosulata van:
A stabil forma a kékes-fehér fém, kissé vezeti az elektromos áramot.
Félfémes, szürke módosulata közönséges hőmérsékleten stabilis.
Gőze hirtelen lehűtve sárga módosulatba megy át, amely instabil.
A fekete változat még kevésbé állandó. Ez az antimon-triklorid sósavas oldatából elektrolízissel előállítható úgynevezett explozív antimon, amely mechanikai hatásra hírtelen felhevül és antimon-triklorid gőzt kibocsátva fémes antimonná alakul.nem stabil.
Ez utóbbi két változat nemfém.
Olvadáspontja 630,5 °C
Forráspontja 1750°C
Sűrűsége 6,68 g/cm³.
Megszilárduláskor térfogata növekszik.

Kémiai tulajdonságok:
Kevéssé aktív.
Halogénekkel füstölgés közben reagál, oxigénben trioxiddá ég el.
Kénnel zárt csőben hevítve triszulfidot képez.
Fémekkel ötvözeteket vagy antimonidokat (azaz határozott súlyarányú vegyületeket) létesít.
A vízgőz vörösizzáson hidrogén fejlődésével bontja.
Oxidáló savakban és klórt leadó vegyületekben oldódik.
Többnyire 3 néha 5 vegyértékű.
Majdnem mindíg kovalens kötésű, de vannak ion vegyületei is.
Kimutatására a Marsh-próba alkalmazható.

Előfordulás:
Több mint 100 ásványa ismert. Legismertebb az antimonit (Sb₂S₃).
Az antimon-trioxidnak két ásványi változata van a sénarmontit és a valentinit.

Előállítás:
Antimon-szulfidból vassal redukálható:
Sb₂S₃ + 3 Fe = 2 Sb + 3 FeS
Az antimonit pörkölésével kapott antimon-oxid szénnel redukálható:
Sb₂S₃ + 4 1/2 O₂ = Sb₂O₃ + 3 SO₂
Sb₂O₃ + 3 C = 2 Sb + 3 CO
Az antimon elektrolitos úton (SbF₃-oldat elektrolízisével) tisztítható .

Felhasználás:
Főként ötvözőanyagként alkalmazzák.
Betűfémötvözetekhez használják (a képen), és kísérőanyagként a germániumban n-típusú félvezetők létrehozására.
Nagymértékben növeli az ólom szilárdságát, ólomakkumulátorok lemezeiben
Súrlódáscsökkentő ötvözetekhez csapágyfémekben, forrasztóanyagként,
britannia fémként.
Használják elemekhez, nyomjelzős lövedékekhez.
Bizonyos vegyületei tűzálló anyagok, kerámia, zománc, festékek előállítására, valamint az üvegiparban használatosak.

Biológia:
Sok vegyülete mérgező.

Felhasznált irodalom