bárium / Ba
Név:
barysz = nehéz
Rendszám: a
periódusos rendszer 56. eleme
Felfedezés:
1808-ban H. Davy bárium-amalgámot
állított elő. C. Scheele
svéd vegyész is előállíotta az 1700-a évek második felében. Elemi állapotban
Antoine Guntz állította elő 1901-ben.
Relatív atomtömeg:
137,34
Izotópjai:
7 féle stabil izotópja
van, a 138Ba a leggyakoribb.
További 23 féle radioaktív
izotópja van, felezési
idejük változatos, néhány másodperctől
10,5 évig.
Elektronkonfiguráció: [Xe](6s)2
Fizikai tulajdonságok:
Ezüstfehér, ólompuha könnyűfém.
Köbös tércentrált rácsban kristályosodik.
Olvadáspontja 725
°C.
Sűrűsége 3,5 g/cm3.
Kémiai tulajdonságok: Az ötödik alkáliföldfém.
Szén-dioxid jelenlétében felületén
szürkésfekete bevonat képződik, ezért levegőtől
elzárva tartják.
Savakban (kivétel a kénsav)
és cseppfolyós ammóniában
oldódik.
Vízzel és alkohollal hidrogénfejlődés
közben reagál
Ba + 2H2O = Ba(OH)2 + H2
Az égő báriumot homokkal lehet oltani.
Lángfestése fakózöld.
A báriumvegyületek
nagyon hasonlóak a kalcium és a stroncium
megfelelő vegyületeihez.
Szulfátja, karbonátja,
kromátja és foszfátja gyakorlatilag oldhatatlan.
Előfordulás:
Elemi állapotban nem fordul elő.
A 18. leggyakoribb elem.
Legfontosabb ásványa
a barit (súlypát)
BaSO4 (a képen).
Előállítás:
Magas hőmérsékleten
a bárium-oxid fémmé
redukálható alumíniummal
vagy sziliciummal.
Felhasználás:
Televíziós képcsövek
gyártásánál.
Fémolvadékok kezeléséhez.
A súlypátot (BaSO4)
földgáz és kőolaj
kitermelésénél, a papíriparban,
röntgen kontrasztanyagnak (gipszkása), festékek
gyártásához, műanyagok, gumik
töltőanyagának használják.
Biológia:
Az oldható Ba
vegyületek erősen mérgezőek,
oldhatatlan szulfátját
viszont (BaSO4) az úgynevezett próbareggelihez ("röntgenkásához")
használják, amely a röntgensugarak
számára átlátszatlan anyagot szolgáltat.