berillium / Be
(berilátok)

Név: A berill ásvány nevéből

Rendszám: a periódusos rendszer 4. eleme

Felfedezés:
Ásványát a berillt már az ókorban ismerték.
Vauquelin francia kémikus 1798-ban állította elő oxidját.
A tiszta berilliumot csak 1828-ban állította elő Wöhler és tőle függetlenül A. Bussy.

Relatív atomtömeg: 9,012

Izotópjai: stabil - csak a 9Be
A Be radioaktív izotópjainak felezési ideje 11,4 ms-tól 1,6*10⁶ évig változik.

Elektronkonfiguráció: (1s)2(2s)2

Fizikai tulajdonságok:
Fehéresszürke, kemény és nagyon rideg könnyűfém, 600 °C felett jól alakítható.
Száraz levegőn felülete nem változik, nedves levegőn, vízben nagyon vékony védő hidroxidréteg vonja be.
Olvadáspontja 1278 °C
Sűrűsége 1,85 g/cm³
Elektromos vezetőképessége jó, a réz vezetőképességének kb. 10 %-a.
Szoros illeszkedésű hexagonális rácsban kristályosodik.

Kémiai tulajdonságok:
A legelső alkáliföldfém.
Levegőn passzív (nem reakcióképes) BeO-réteget képez, ez a további oxidációval szemben inaktívvá teszi.
Az alumíniumhoz hasonlóan viselkedik.
Halogénekkel közvetlenül egyesül, oxigénben is elégethető.
Vörösizzáson vegyül kénnel, szelénnel és tellurral.
Vízre magas hőmérsékleten sem hat.
Sósavban, híg kénsavban, salétromsavban és közepes töménységű alkálilúgokban jól oldódik.
Magas hőmérsékleten (cseppfolyós állapotban) nagyon reakcióképes, erősen redukáló hatású, fém-oxidokat fémmé alakít.
Közepesen aktív fém, vegyületeiben mindíg két vegyértékű.
Hidroxidja gyenge bázis, némileg amfoter jellegű. (Úgynevezett berilátokat is alkot, ezek kettős oxidok).
Sóinak oldata hidrolizál.

Előfordulás:
A ritkafémek közé tartozó elem.
Elemi állapotban nem fordul elő.
Legfontosabb ásványa a berill [Be₂Al₂(Si₆O₁₈].
A smaragd krómtartalmú, az akvamarin vastartalmú berill.
Ismeretes még a fenakit (Be₂SiO₄) és néhány nagyon ritka berillium ásvány.

Előállítás:
A berillt, amely kb. 12% berillium-oxidot tartalamaz, szódával keverve, vagy anélkül elektromos ívkemencében megömlesztik, majd kénsavval kioldják. Az alumíniumot ammónia hozzáadásával ammónium-timsó [NH₄Al(SO₄)₂ .12 H₂O] alakjában kikristályosítják, a SiO2 oldhatatlanul visszamarad. Az oldott berilliumot nátrium-beriláttá alakítják, ebből berillium-hidroxidot választanak le és ezt berillium-fluoriddá alakítják. Ez magnéziummal elektromos kemencében fém berilliummá alakítható.
Előállítható még BeCl₂ olvadék elektrolízísével.

Felhasználás:
Nagy keménysége, magas olvadáspontja és kis sűrűsége miatt kedvelt ötvözőszer (hajtóművek, rugók, gépalkatrészek)
Reaktorokban reflektor, fűtőelemek burkolóanyaga (a képen).
Használják röntgenkészülékek kilépőablakához, űrhajók hőpajzsához.
Ötvözetei nagyon kemények: repülőgépek, rakéták, műholdak szerkezeti anyagai

Élettani hatás:
Nagyon erősen mérgező hatású. Tüdőméreg
Csak biztonsági berendezések használata mellet szabad berilliummal dolgozni!

Felhasznált irodalom