bizmut / Bi

Név: A német Weisse Masse - fehér tömeg később Wisuth és Bisemutum

Rendszám: a periódusos rendszer 83. eleme

Felfedezés:
Már a középkorban ismerték, de nem alkalmazták.
Ifjabb Claude Geoffroy különböztette meg az ólomtól 1753-ban.

Relatív atomtömeg: 208,98

Izotópok: Vannak természetes és mesterséges radioaktív izotópjai; az utóbbiak rövid életűek.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)14(5d)10(6S)2(6p)3

Fizikai tulajdonságok:
Igen halvány rézvörös színű, fémfényű, porítható.
Olvadáspontja 271 °C.
Sűrűsége 9,8 g/cm3.
Csak egy módosulata van.
Az elektromosságot kissé vezeti, ez mágneses térben csökken.
Megszilárduláskor térfogata 3,32%-kal nő.

Kémiai tulajdonságok:
Elektronegativitása sokkal kisebb, mint az Va oszlop többi elemeié.
Legtöbbször 3 vegyértékű pozitív iont alkot, az 5 vegyértékű bizmut negatív.
Halogénekkel közvetlenűl egyesíthető, ugyancsak kénnel és szelénnel is.
Más fémekkel, pl. ónnal ötvözetet alkot.
Levegőn, magas hőmérsékleten elég.
A vízgőzt vörösizzáson elbontja.
Tömény salétromsavban, valamint forró tömény kénsavban és oxidáló anyag jelenlétében sósavban is oldódik.
Vannak kovalens kötésű vegyületei is, de ritkábbak; a három vegyértékű bizmut kat alkot, pl. nitrátot.
A bizmut-hidroxid gyenge bázis, i könnyen hidrolizálnak.

Előfordulás:
A ritkafémek közé tartozó, igen ritka elem, bár sok ásványa van, pl. bizmutit (Bi2O2CO3).

Előállítás:
inak savanyú oldatából elektrolízissel választható le.
Szulfidos érceit pörkölik, majd szénnel redukálják:
Bi2S3 + 4 1/2 O2 = Bi2O3 + 3 SO2
Bi2O3 + 3 C = 2 Bi + 3 CO

Felhasználás:
Nagy erejű állandó mágnes állítható elő MnBi ötvözetből.
Más fémekkel, pl. ónnal, kadmiummal, nagyon alacsony olvadáspontú ötvözeteket ad, amelyek biztonsági eszközökhöz használhatók, pl tűzjelzésre.
Jól nyújtható vas ötvözetek készíthetők vele.
Akril szálak készítésénél katalizátorként használják.
Az atomreaktorokban fűtőanyag hordozóként használják az U[235] vagy U[233] izotópokhoz.
A bizmut-oxikloridot széles körben alkalmazzák a kozmetikai iparban.
A bizmut-subnitrát és subkarbonát a gyógyászatban használatos.

Felhasznált irodalom