cink-klorid
(cinkvaj)

ZnCl₂, a cink klórral alkotott vegyülete.

Történet
Először Glauber állította elő oldatát 1648-ban.
Szilárd állapotban Hellot kapta 1735 cink-oxid és ammónium-klorid elegyét ledesztillálva.

Előállítás
Cinkből sósavgázzal vízmentes állapotban keletkezik 700°C-on
Cinkből sósavval:

Zn + 2 HCl = ZnCl₂ + H₂

Fizikai és kémiai tulajdonságai
Fehér nedvszívó anyag.
Sűrűség: 2,9 g/cm³ (vízmentesen)
Olvadáspontja: 290°C
Forráspontja: 732°C
A vízmentes só elfolyósodik.
Különböző hidrátjai is léteznek.
Könnyen szublimál, ami molekuláris vegyületre utal.
Erősen maró hatású.
Vízben, alkoholban és glicerinben jól oldódik.
Ammónium-kloriddal és alkálifémek-kloridjaival kettős kloridokat képez, melyek elég jól kristályosodnak.
Hevítésre bomlik.

Felhasználás
Fémek pácolására
Forrasztóvízként - ónnal töténő forrasztásnál, mivel fémek oxidjaival reakcióba lép.
Réz, illtve a vas ónnal történő bevonásánál.
Fatelítésre - tömény oldatával fát impregnálnak (pl. vasúti talpfa).
Szövetnyomásnál, textiliparban (tömény oldata feloldja a keményítőt, selymet és cellulózt).
Híg oldata fertőtlenítő hatású.
Laboratórium vegyszerként (Lewis-sav).
Cink-klorid elemek - (a képen) elektrolitjaként.

Biológia
Szemre és bőrre maró hatású.
Aeroszolként belélelegzve tüdővizenyőt okozhat.
Vízi élőlényekre erősen mérgező hatású.

Felhasznált irodalom