diszprózium / Dy

Név: A görög diszprozitosz (nehéz elérni) alapján.

Rendszám: a periódusos rendszer 66. eleme

Felfedezés: Paul Lecoq de Boisbaudran fedezte fel 1886-ban.

Relatív atomtömeg: 162,5

Izotópok: A természetben hét izotópja fordul elő, leggyakoribb a diszprózium-164.
Huszonkilenc különböző felezési idejű mesterséges radioaktív izotópja ismert.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)10(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstös, késsel vághatóan lágy, nehézfém.
Olvadáspontja 1412°C
Forráspontja 2567°C
Sűrűsége 8,551 (20°C-on)
Ferromágneses tulajdonságú 85 K alatt.

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
Levegőn lassan oxidálódik:

4 Dy + 3 O₂ -> 2 Dy₂O₃

Híg kénsavban könnyen feloldódik:

2 Dy + 3 H₂SO₄ -> Dy₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Dy + 6 H₂O -> 2 Dy(OH)₃ + 3 H₂

Halogénekkel reakcióba lép, pl.:

2 Dy + 3 F₂ -> 2 DyF₃

Vegyületeiben oxidációs foka általában +3, néha +2.

Előfordulás:
Az atpatit, a gadolinit, a xenotim a monacit és számos más ásványban megtalálható.

Előállítás:
Elsősorban monacithomokból állítják elő foszfátokkal összekeverve.
Az ittrium melléktermékeként nyerik.
Az ittriumtól mágneses eljárással vagy flotációval különítik el a többi fémet.
A diszprózium ioncserével választható el a többi ritkaföldfémtől.
Fémes állapotban kloridjából vagy fluoridjából állítják elő kalciummal vagy lítiummal.

Felhasználás:
Korlátozottan használják neutronabszorbensként, különösen atomerőművek szabályzórúdjaihoz (a képen).
Nagy mágneses szuszceptibilitása miatt adattároló eszközök készítésére.
Nagyerejű mágnesek anyagaként a neodímium egy részének helyettesítésére.
Vanádiummal és más fémekkel lézeranyagként.
Doziméterekben ionizáló sugárzás mérésére.
Vegyületeinek nanoszálai nagyon erősek és nagy felületűek. Katalizátorként és más anyagok erősítésére használatosak.
Jodidjának és bromidjának gőzét fényforrásokban.

Biológia
Vízben oldódó sói enyhén mérgezőek, a vízben oldhatatlanokat nem tekintik mérgezőnek.

Felhasznált irodalom