európium / Eu

Név: Európáról nevezték el.

Rendszám: a periódusos rendszer 63. eleme

Felfedezés: Sir William Crookes fedezte fel 1889-ben.

Relatív atomtömeg: 151,96

Izotópok: Két izotópja fordul elő a természetben: európium-151 (alfa-sugárzó) és európium-153 (stabil), mind a kettő neutron abszorber.
Harmincöt különböző (többnyire nagyon rövid) felezési idejű radioaktív izotópját állították elő mesterségesen.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)7(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstös, lágy, fém.
Az ólomhoz hasonlóan képlékeny.
Köbös tércentrált kristályrácsú.
Olvadáspontja 822°C
Forráspontja 1597°C
Sűrűsége 5,245 (20°C-on)
Nagy nyomáson és alacsony hőmérsékleten (1,8 K) szupravezető.

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
A legreaktívabb ritkaföldfém.
Levegőn nagyon gyorsan oxidálódik:

4 Eu + 3 O₂ -> 2 Eu₂O₃

Híg kénsavban könnyen feloldódik:

2 Eu + 3 H₂SO₄ -> Eu₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Eu + 6 H₂O -> 2 Eu(OH)₃ + 3 H₂

Halogénekkel reakcióba lép, pl.:

2 Eu + 3 F₂ -> 2 EuF₃

Vegyületeiben oxidációs foka rendszerint +3.

Előfordulás:
Kis mennyiségben a bastnäsit, és a monacit nevű és több más ásványban megtalálható.

Előállítás:
A feldolgozandó ásvány fémtartalmát savval feloldják és az európiumot ioncserével elválasztják.
Fémes állapotban elektrolitikusan kloridjának olvadékából állítják elő.

Felhasználás:
Kísérleti európiumötvözeteket próbáltak ki atomerőművek részeiként, de mostanáig nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű fém.
Oxidját széles körben használják vörös fényporként CRT-kben, kompakt fénycsövekben.
Egyes üvegekhez adagolva lézerforrásként.

Biológia
Toxicitását még nem vizsgálták kellőképpen, de nincs jele annak, hogy a nehézfémekhez hasonlóan mérgező lenne.

Felhasznált irodalom