ezüst / Ag
(argentum)

Név: Argentum - latin

Rendszám: a periódusos rendszer 47. eleme

Felfedezés:
Az őskorban is ismert fémek közé tartozik.
Régen nagyobb értékű volt, mint az arany.

Relatív atomtömeg: 107,88

Elektronkonfiguráció: [Kr] (4d)10(5s)1

Előfordulás:
Termésezüst (elemi állapotban) is található.
Számos szulfidos ásványa van, pl. akantit és argentit (Ag₂S).
Szulfosó a pirargirit (Ag₃AsS₃) és a proustit (Ag₃SbS₃).
Más szulfidos ércek, pl. a galenit és a kalkopirit is mindíg tartalmaznak valamennyi ezüstöt.

Előállítás:
Vegyületeinek redukciójával állítható elő, pl. ezüst-kloridból, savanyú közegben cinkkel:

2 AgCl + Zn = 2 Ag + ZnCl₂

A fehér ezüst-klorid savanyú folyadékba helyezve és cink fémmel érintkezve barna, finom por alakú ("molekuláris") ezüstté redukálódik. Elektrolízissel igen jól raffinálható; salétromsavas oldatból a katódon tű alakú kristályos ezüst válik le, mely igen tiszta.
A szulfidos érceket kősóval keverve pörkölik; a keletkezett ezüst-kloridot nátrium-tioszulfát oldattal kivonják, majd az oldatból nátrium-szulfiddal leválasztják az ezüst-szulfidot. Ezt ólommal olvasztják össze és az ólmot elűzik.
Szegény ezüst ércekből nátrium-cianid oldattal vonják ki az ezüstöt, amely levegő jelenlétében könnyen oldódik:

2 Ag + 4 CN^- + H₂O + 1/2 O₂ = 2 [Ag(CN)₂]^- + 2 OH^-

Ha ezüst-szulfid is jelen van, akkor szulfidion is keletkezik.; ezt levegő befuvatással oxidálják. Az oldatból az ezüstöt cinkkel választják ki.

Izotópok: stabil Ag(107, Ag109

Fizikai tulajdonságok: Fehér, igen nagy refelxióképességű, nyújtható fém. Elektromos vezetőképessége a legjobb valamennyi fém között. Sűrűsége 10,49 g/cm³, olvadáspontja 960°C. Olvadt állapotban sok oxigént nyel el, lehűtve ez hírtelen fröccsenéssel távozik.

Kémiai tulajdonságok: A rézcsoport második eleme.
Jóval kevésbé negatív a réznél. Hidrogénnel nem egyesül; halogének is csak lassan hatnak rá. Oxigénnel közvetlenül nem reagál; víz jelenlétében ezüst-oxid nyomai keletkeznek. ózon ezüst(I,III)-oxiddá oxidálja. Víz magas hőmérsékleten sem hat rá. Kén-hidrogén azonnal megbarnítja, kénnel is lassan egyesül, már szobahőmérsékleten is. Halogénhidridek vörösizzáson megfordíthatóan hidrogént fejlesztenek vele. Erős oxidáló savak oldják, pl. salétromsav és forró, tömény kénsav. Alkáli-hidroxidok oldata, sőt olvasztott alkáli-hidroxidok sem reagálnak vele. Cianidok oldata oxidáló szerek jelenlétében oldja.
Leggyakrabban egy vegyértékű, ismert azonban két és három vegyértékű változata is. Az Ag⁺ ion szintelen, halogenidjei is többnyire. A klorid, bromid, jodid, karbonát és foszfát vízoldhatatlan. A fluorid, nitrtát, klorát és perklorát illetve az acetát vízoldható, a szulfát és a nitrit kevésbé.
Atomvegyületek az oxidjai és szulfidjai. Számos komplex iont képez.

Felhasználás:

Régóta és széles körben alkalmazták pénz- és éremverésre, de napjainkra már túl drága lett ehhez.
Evőeszközök, edények, ékszerek (a baloldali képen) műtárgyak készítésére használják, általában rézzel ötvözve, mert a tiszta ezüst nagyon puha, könnyen kopik.
Ezüstözésre, tükör készítésre elterjedt, nagyon jó visszaverőképessége miatt.
Vegyületei (pl. AgBr, AgNO₃) a fotózásnál (filmek, papírok) nagy tömegben használatosak fényérzékenységük miatt (megvilágítás után redukáló fürdővel /előhívó) fekete (kolloid) ezüstté alakíthatók át (a jobboldali képen pozitív hívás látható).
Elektromos kontaktusok, ezüst-cink, ezüst-kadmium akkumulátorok gyártásánál használják.
Az ezüst-fulminát, és az ezüst-acetilid erősen exploziv (robbanó) tulajdonságú.

Biológia:
Az ezüst maga nem toxikus, sóinak nagy része mérgező.
Oldható vegyületeinek koncentrációja a levegőben nem haladhatja meg a 0,1 mg/m³ értéket (napi 8 - heti 40 óra átlagában).
Az ezüst vegyületek a keringési rendszerben és a különböző test szövetekben halmozódnak fel.

Felhasznált irodalom