Fischer-Tropsch szintézis

A módszert két német mérnök, Franz Fischer és Hans Tropsch fejlesztette ki az 1920-as években és később tökéletesítették, amikor a második világháború során a kőolajban szegény, ám kőszénben gazdag Németországnak nagy szüksége volt üzemanyagra.

A folyamathoz eredetileg hidrogén és szén-monoxid keverékére, úgynevezett szintézisgázra volt szükség, amelyből az alábbi reakcióval állítható elő folyékony szénhidrogének keveréke:

(2n+1)H2 + nCO -> CnH(2n+2) + nH2O

A szintézis során körülbelül 150-300°C hőmérsékleten általában kobalt, vas, illetve nikkel vagy ruténium katalizátort alkalmaznak.

A keletkező szénhidrogén-keverékből további finomítással üzemanyag állítható elő.

A módszer alkalmazható üzemanyag előállítására biomasszából is. Ez esetben előbb el kell gázosítani az alábbi reakcióval:

CHx + H2O -> (1+0,5x)H2 + CO

Bekövetkezik azonban még egy reakció, amelynek során szén-dioxid termelődik:

H2O + CO -> H2 + CO2

A keletkező szén-dioxidot el kell távolítani a rendszerből. Ez után következhet a fentebb látható reakció a szénhidrogének keverékének előállításához.

Felhasznált irodalom