halogéncsoport
(VIIa oszlop, 17. csoport)

A periódusos rendszer VIIa oszlopának (17. csoportjának) elemei (fluor, klór, bróm, jód, asztácium).
Nevük (sóképző) a görög "hals" = só szóból származik, mert fémvegyületeik jellemző sók (akkor is, ha nem tartalmaznak oxigént).
A legkifejezettebben negatív elemek.
Kétatomos molekulákat alkotnak, atomos állapotban is előállíthatók.
Atomjuk legkülső elektronhéja hét (2s és 5p) elektront tartalmaz; ezt könnyen kiegészítik a nemesgázra jellemző nyolcas héjra (2s és 6p); negatív ion keletkezése energianyereséggel jár, vagyis a halogének pozitív elektronaffinitásúak. Legnagyobb a fluor elektronaffinitása.
Elektrokémiai folyamatokban is könnyen ionizálódnak a halogének, ha valamely meg nem támadható vezetővel és egyszersmind elektrolittal érintkeznek, pl. platinával és sósavoldattal, stb.

A halogének atomjai elektront le is adhatnak, de ehhez igen nagy energiára van szükség, tehát az ionizációs feszültségük nagy. Ennek megfelelően a halogének pozitív iont nem alkotnak.
Erősebben pozitív atomokkal ionvegyületeket, kevésbé pozitív vagy éppen negatív elemekkel atom- illetve molekulavegyületeket hoznak létre.

Leggyakrabban egy vegyértékűek, de 3, 5 vagy 7 vegyértékűek is lehetnek, pl. oxigénnel (halogén-oxidok) vagy más halogénekkel alkotott vegyületeikben (interhalogének).

A halogénhidridek, pl. HCl (sósav), molekulavegyületek, vizes oldatban először hidratálódnak, majd, disszociálnak, oldatuk erős sav:
HCL + H₂O = HCl.H₂O = H₃O⁺ + Cl^-

A hidrogén-fluorid (HF) közönséges hőmérsékleten erősen asszociál H₂F₂, H₄F₄ és különösen H₆F₆ molekulákká; ezek vizes oldatban elektrolitosan disszociálnak ugyan, de nem olyan erősen, mint az egyszerű molekulák.

A halogének fizikai sajátságai a periódusos rendszerben növekvő rendszámukkal fokozatosan, egyirányban változnak; sűrűségük nő, olvadás- és forráspontjuk emelkedik, színük egyre sötétebb lesz a halvány sárgászöld fluortól az erősebb sárgászöld klóron, a barnásvörös brómon át jódig. Az asztácium külseje ismeretlen.

Előfordulásukat tekintve a klór a 11. helyen áll, vagyis a gyakori elemek közé tartozik. A fluor a 19. a bróm a 38. és a jód a 68. a gyakoriság sorrendjében. Az asztáciumról keveset tudunk, éppen rendkávüli ritkasága miatt.

Felhasznált irodalom