holmium / Ho

Név: Stockholm latin nevéről (Holmia).

Rendszám: a periódusos rendszer 67. eleme

Felfedezés: Per Teodor Cleve fedezte fel 1878-ban.

Relatív atomtömeg: 164,93

Izotópok: A természetben egy stabil izotópja fordul elő, a holmium-165.
Több különböző (általában rövid) felezési idejű mesterséges radioaktív izotópja ismert.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)11(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstfehér, lágy, nehézfém.
Olvadáspontja 1734°C
Forráspontja 2993°C
Sűrűsége 8,79 (20°C-on)
A legnagyobb mágneses momentumú elem.
Ferromágneses tulajdonságú 19 K alatt. E fölött paramágneses.

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
Levegőn elég stabil. Magasabb hőmérsékleten, nagy páratartalom esetén azonban oxidálódik:

4 Ho + 3 O₂ -> 2 Ho₂O₃

Híg kénsavban könnyen feloldódik:

2 Ho + 3 H₂SO₄ -> Ho₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Ho + 6 H₂O -> 2 Ho(OH)₃ + 3 H₂

Halogénekkel reakcióba lép, pl.:

2 Ho + 3 F₂ -> 2 HoF₃

Vegyületeiben oxidációs foka általában +3, néha +2.

Előfordulás:
A gadolinitban, a monacitban és számos más ásványban megtalálható.

Előállítás:
Elsősorban monacithomokból állítják.
Ioncserével is nehezen választható el a többi ritkaföldfémtől.
Fémes állapotban kloridjából vagy fluoridjából állítják elő kalciummal.

Felhasználás:
Neutronabszorbensként, különösen atomerőművek szabályzórúdjaihoz.
Nagyerejű mágnesek anyagaként.
Egyes izotópjait gammasugár-forrásként.
Lézeranyagként orvosi, fogászati és száloptikákhoz használt lézerekben (a képen).
Üveg színezésére.
A holmium-oxid tartalmú üvegeket, 200–900 nm közötti éles elnyelési csúcsaik miatt kalibrációs szabványként.

Biológia
Enyhén vagy közepesen toxikus.

Felhasznált irodalom