indium / In

Név: indigókék lánfestése alapján

Rendszám: a periódusos rendszer 49. eleme

Felfedezés: Szfaleritben fedezte fel Reich és Richter színképelemzéssel.

Relatív atomtömeg: 114,82

Izotópok: stabil - In(113), In(115)

Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)10(5s)2(5p)1

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstfehér, igen lágy fém.
Rácsa négyzetes, saját típusú.
Jó elektromos vezető.

Kémiai tulajdonságok:
A galliumcsoport második eleme.
Közepesen aktív, halogénekkel egyesül.
Felhevítve indium(III)-oxiddá ég el.
Kénnel, szelénnel és tellurral hevítve egyesül.
Víz, oxidáló anyag jelenlétében, közönséges hőmérsékleten lassan megtámadja; magas hőmérsékleten sósavgáz és kénhidrogén is.
Oldódik sósavban, salétromsavban, kénsavban és perklórsavban.

Előfordulás:
A ritkafémek közé tartozik. Önálló ásványa nincs.
Aszfaleritben fordul elő; a pörkölésénél keletkező szállóporból állítják elő.

Előállítás:
Cink desztillációnál kapott magasabb forráspontú frakcióit sósavval részben oldva az indium hátramarad. A maradék savanyú oldatából kén-hidrogénnel leválasztják az ólmot, bizmutot, kadmiumot, arzént és antimont; az indium az oldatban marad, amelyből ammóniával leválasztható, hidroxid alakjában. A vele együtt leváló vastól azt Fe(III)-rodaniddá alakítva és éterrel kirázva választják el. Az oldatot szulfáttá alakítva elektrolízissel választják ki a fém indiumot.

Felhasználás:
Ötvözetekhez, csapágyak felületének bevonására és félvezetőkhöz, termisztorokhoz (a képen) használják.
Alacsony olvadáspontú ötvözetek állíthatók elő vele, pl. a 24% indium - 76% gallium tartalmú ötvözet szobahőmérsékleten folyékony.
Üvegre gőzölögtetve tükörként használható, amely ugyanolyan jó, mint az ezüst, de ellenáll a légköri korróziónak.

Biológia:
Toxicitása kis mértékű, de elegendő ismeret hiányában óvatosan kell kezelni.

Felhasznált irodalom