itterbium / Yb

Név: arról a faluról nevezte el felfedezője, ahol az találta.

Rendszám: a periódusos rendszer 70. eleme

Felfedezés: Jean de Marignac (1817-1894) fedezte fel, 1878-ban.

Relatív atomtömeg: 173,04

Izotópok: Hét természetes és tíz mesterséges ismert.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)14(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstszürke, csillogó, lágy, képlékeny fém.
Könnyen formálható.
Három allotróp módosulata létezik (alfa, béta és gamma). Ezek átalakulási hőmérséklete -13°C, illetve 795°C.
A szobahőmérsékleten létező béta módosulat lapon centrált rombos kristályszerkezetű, a magas hőmérsékleten létező gamma módosulat térben centrált rombos kristályszerkezetű.
A béta módosulat elektromos vezető.
Olvadáspontja 819°C
Forráspontja 1194°C
Sűrűsége 6,965 (20°C-on)
1 K felett paramágneses tulajdonságú.

Kémiai tulajdonságok:

A lantanoidák egyik eleme.
Ásványi savak könnyen megtámadják és oldják
Vízzel lassan lép reakcióba
Levegőn oxidálódik.
Vegyületeiben oxidációs foka +3.

Előfordulás:
Előfordul gadolinit, monacit és xenotim ásványokban.

Előállítás:
Gadolinitből kiindulva sósavban vagy salétromsavban feloldják majd nátrium-oxaláttal vagy oxálsavval kicsapatják a ritkaföldfémeket.
Az itterbiumot ioncserével választják el a többi ritkaföldfémtől.
Oxidját alumíniummal, lantánnal, cériummal vagy cirkóniummal vákuumban redukálva állítják elő a fémet.

Felhasználás:
Egyes acélötvözetekben.
A mesterségesen előállított 169Yb izotópot gammasugár-forrásként használják.

Biológia:
A fém és vegyületei toxikus hatásúak, elegendő ismeret hiányában óvatosan kell kezelni.
Vegyületeinek bőr- és szemirritáló hatása ismert.

Felhasznált irodalom