itterbium / Yb
Név:
arról a faluról nevezte el felfedezője, ahol az találta.
Rendszám: a
periódusos rendszer 70. eleme
Felfedezés: Jean de Marignac (1817-1894) fedezte fel, 1878-ban.
Relatív atomtömeg:
173,04
Izotópok: Hét
természetes és tíz mesterséges ismert.
Elektronkonfiguráció:
[Xe](4f)14(6s)2
Fizikai tulajdonságok:
Ezüstszürke, csillogó, lágy, képlékeny fém.
Könnyen formálható.
Három allotróp módosulata létezik (alfa, béta és gamma). Ezek átalakulási hőmérséklete
-13°C, illetve 795°C.
A szobahőmérsékleten létező béta módosulat lapon
centrált rombos kristályszerkezetű, a magas hőmérsékleten
létező gamma módosulat térben
centrált rombos kristályszerkezetű.
A béta módosulat elektromos
vezető.
Olvadáspontja 819°C
Forráspontja 1194°C
Sűrűsége 6,965 (20°C-on)
1 K felett paramágneses tulajdonságú.
Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
Ásványi savak könnyen
megtámadják és oldják
Vízzel lassan lép reakcióba
Levegőn oxidálódik.
Vegyületeiben oxidációs foka +3.
Előfordulás:
Előfordul gadolinit, monacit és xenotim ásványokban.
Előállítás:
Gadolinitből kiindulva sósavban vagy salétromsavban feloldják majd nátrium-oxaláttal
vagy oxálsavval kicsapatják a ritkaföldfémeket.
Az itterbiumot ioncserével választják el a többi ritkaföldfémtől.
Oxidját alumíniummal, lantánnal, cériummal vagy cirkóniummal vákuumban redukálva
állítják elő a fémet.
Felhasználás:
Egyes acélötvözetekben.
A mesterségesen előállított 169Yb izotópot gammasugár-forrásként használják.
Biológia:
A fém és vegyületei toxikus hatásúak, elegendő ismeret hiányában óvatosan kell
kezelni.
Vegyületeinek bőr- és szemirritáló hatása ismert.