kén-hidrogén
(hidrogén-szulfid)

H₂S

Régóta ismert, záptojásszagú gáz.

A kén-hidrogén molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A h2s.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Előfordulás
Vulkáni gázokban, ásványvizekben, fehérjék rothadásánál (záptojásban) előforduló gáz.
Kéntartalmú szerves anyagok hevítésekor (pl. kőszénből és kőolajból) is keletkezik.

Fizikai és kémiai tulajdonságai
Színtelen, undorító (záptojás) szagú, a levegőnél nehezebb gáz.
Forráspontja -60°C
Olvadáspontja -85°C
Sűrűsége a levegőének 1,19-szerese.
Cseppfolyósítva szintelen, nem asszociál.
Vízben jól oldódik.
Hevítve már néhány száz fokos hőmérsékleten elemeire disszociál.
Halogének kénre és megfelelő halogén-hidridekre bontják. Pl. brómmal hidrogén-bromidot és ként ad.
Levegőn könnyen meggyúllad és halványkék lánggal kén-dioxiddá és vízgőzzé ég el:

2 H₂S + O₂ = 2 S + H₂O

Réz és ezüst szobahőmérsékleten szulfidot ad vele. Ezt a reakciót az analitikában is hasznosítják.
Az ezüst tárgyak a levegő kén-hidrogén tartalmától barnulnak meg.
Magasabb hőmérsékleten a vasat is megtámadja.
Bizonyos vegyületeket redukál, pl. a forró kén-savat kén-dioxiddá, kén kiválása közben:

H₂SO₄ + H₂S = SO₂ + S + H₂O

A kén-hidrogén nehézfémek oldatából fém-szulfidokat választ le. Bizonyos fémek szulfidjai már savanyú oldatból is kiválnak, mások csak semleges vagy lúgos oldatból. Ezen alapul a kémiai elemzésnél az analitikai osztályok szétválasztása.

A képen réz-szulfid csapadék látható, ami vízoldható rézsókból választható le kén-hidrogénnel.

Kimutatásához ólom-acetáttal átitatott szűrőpapír használható, már 0,002% kén-hidrogén koncentrációjú levegőn megbarnul.

Előállítás
Laboratóriumban, analitikai célokra vas-szulfidból állítják elő sósavval:

FeS + 2 HCl = H₂S + FeCl₂

Biológia
Mérgező hatású, belégzése halált okozhat. Kisebb mennyiségben fejfájást, szédülést, köhögést, torokfájást, hányingert, nehézlégzés okoz.
Szagáról már kis koncentrációban felismerhető.

Felhasznált irodalom