kitin

[C₆H₇O(OH)₂NHCOCH₃]_n
Acetil-amin tartalmú poliszacharid. A váz-szénhidrátok csoportjába tartozik.

Először Henry Braconnot izolálta 1811-ben a cellulózzal és a keményítővel együtt.

Előfordulás
Gombák, rákok és rovarok vázát alkotja.
Az egyik legelterjedtebb poliszacharid az élővilágban.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Fehér, íztelen por.
Kémiailag igen ellenálló, hidrolizálni nehezen lehet.
Szálas szerkezetű, mint a cellulóz.
Monokromatikus röntgensugárral száldiagramot ad.
Tömény sósavval hidrolizálva D-glükozamin és ecetsav keletkezik.
Ebből következtettek arra, hogy szerkezetileg N-acetil-glükozamin (b-(1-4) 2-acetamido-2-deoxi-D-glukoz) ismétlődő egységeinek polimere, glükozidos kötésekkel. Szerkezete hasonló a cellulózhoz, azzal a különbséggel, hogy acetil-amino csoportok helyettesítik a hidroxil csoportokat a 2-es pozícióban.
A különböző forrásokból származó kitinek szerkezete eltérő. Három polimorf formája van a, b és g.
A legszilárdabb az a-kitin, ahol a polimer kötések nem párhuzamos elrendezésüek, ami erőteljesebb kristályos szerkezetet és rosszabb oldhatóságot okoz.

Felhasználás
Gombásodást gátló tulajdonságai miatt a vetőmagok bevonására alkalmazzák a mezőgazdaságban.
Kozmetikai szerekben mint nem toxikus és nem alllergizáló emulzifikáló adalékot alkalmazzák.
A gyógyászatban anti-bakteriális és anti-virális tulajdonsága miatt sebkezelő szerekben, varratokhoz, illetve égési sérülések kezeléséhez alkalmazzák
Az élelmiszeriparban gélképző, stabilizáló adalékként használatos.

Felhasznált irodalom