króm / Cr
(ferrokróm, magasabb oxidációs állapú krómvegyületek, inocel)
Név: chroma = szín (vegyületeinek különböző színeiről)
Felfedezés:
Vauquelin francia vegyész fedezte fel a krokoit nevű ásványban
1797-ben, előállította magát a fémet
és vegyületeit.
Rendszám: a periódusos rendszer 24. eleme
Relatív atomtömeg: 51,996
Elektronkonfiguráció: [Ar] (3d)5(4s)1
Izotópok: négy stabil - 50 - 54 kötötti tömegszámmal
Előfordulás:
Legfontosabb ásványa
a krómvaskő vagy kromit (FeCr2O4); ritkább
a vörös ólomérc vagy krokoit (PbCrO4).
Előállítás:
A krómvasércet, ha szükséges először dúsítják, majd megőrlik, szódával és égetett mésszel keverik és levegőn izzítják:
2 FeCr2O4 + 4 Na2CO3 + 3 1/2 O2
= 4 Na2O4 + Fe2O3 + 4 CO2
A mész csak arra való, hogy a reakcióelegyet
lazán tartsa. A kapott olvadékot kilúgozzák, bepárolják és a nátrium-kromátot
szénnel keverve elégetik, mire króm(III)-oxidot
kapnak. Ez feldolgozható króm vegyületekre vagy fémre;
utóbbi esetben alumíniummal, vagy inkább
sziliciummal redukálják:
2 Cr2O3 + 3 Si = 2 Cr + 3 SiO3.
A reakcióelegyhez még égetett meszet is adnak, hogy a szilicium-dioxidot elsalakosítsa.
Az ilyen króm néhány tized százalék sziliciumot
tartalmaz. Igen tiszta króm állítható elő ammónium-króm-timsó [NH4Cr(SO4).12
H2O] oldatának elektrolízisével
a katódon; ez gyakorlatilag
szennyezésmentes.
Ferrokrómot, vagyis króm-vas
ötvözetet krómvaskőnek szénnel való redukciójával lehet előállítani.
Fizikai tulajdonságok:
Ezüstfehér, kissé kékes árnyalatú fém.
Tiszta állapotban olyan kemény, mint a nikkel,
de hidrogén tartalom (elektrolitkróm
esetén) igen keménnyé és rideggé
teheti. Megmunkálni nehéz.
Elektromos vezetőképessége
közepes.
Sűrűség: 7,2 g/cm3
Olvadáspont: 1903°C
Kémiai tulajdonságok:
A krómcsoport első eleme.
Oxigénnel szemben rendkívül ellenálló
(passzív), ami a
rajta keletkező, kemény, szorosan tapadó oxidréteg
hatása.
Halogénekkel szemben ez a passzivítás
nem áll fenn.
A védőréteg nélküli (aktív) króm, meglehetősen pozitív jellemű; elektrokémiailag
a vas és a cink
között áll.
Halogénekkel közvetlenül egyesül,
oxigénben magas hőmérsékleten
elég.
Kénnel, nitrogénnel
és szénnel is egyesíthető erősen hevítve.
Híg kénsav és sósav
a nem passzív krómot
oldja, tömény salétromsav
passziválja.
A krómnak sokféle vegyértéke
lehet: 2, 3, 4, 5 és 6.
A krómot magasabb oxidációs állapban (+3 vagy +6) tartalmazó vegyületek (pl.
króm-oxid, króm(VI)-oxid (CrO3)) magasabb oxidációs állapú krómvegyületek
néven említik.
A króm(II)-ion
nagyon erősen redukáló
hatású.
A három vegyértékű
króm vegyületei
állandók; a Cr3+- ion
sok komplex ion magjaként
szerepel.
Ritkábbak a 4 és 5 vegyértékű
króm vegyületek
(pl. CrO2).
A 6 vegyértékű króm
anionok magja.
A króm(II)-ion
égszinkék, a króm(III)-ion zöld - például króm(III)-klorid,
hidratálva lila,
a kromátion sárga, a dikromátion narancsvörös.
Atom- és molekulavegyületet
is alkot pl. a CrS atomvegyület,
a CrO2Cl2 pedig molekulavegyület.
Felhasználás:
Ötvöző (baloldali
kép), illetve bevonó- (jobboldali kép) anyagként használatos, az
acél korrózióval szembeni
ellenállását növeli. 1-3 % króm jelentősen javítja az acél
és az öntöttvas
tulajdonságait.
Az inocel nevű ötvözet
13-20% krómot, 60-80% nikkelt
tartalmaz, a maradék vas. Híg savakkal,
lúgokkal és oxigénnel
szemben nagyon ellenálló.
Króm wolfram acélból
esztergakések készülnek.
A króm-nikkel ötvözetet
ellenálláshuzalokhoz használják.
Katalizátorként is
használják.
Nagyon elterjedt az elektrolitikus
krómozás, korrózióálló bevonatok készítéséhez.
Sokféle célra használják vegyületeit: bőrcserzésre, festékgyártáshoz, fa telítésre.
Tűzálló téglák gyártásához használják a krómvasércet.
Biológia:
Vegyületei mérgezőek,
körültekintő kezelést igényelnek.
Kis koncentrációval
ugyan de előfordul az emberi szövetekben, az öregedés hatására ez még csökken
is.
A szénhidrát-anyagcserében életfontosságú
nyomelem. Legfontosabb
szerepe, a cukoranyagcserében való részvétel, emeli a glükóztoleranciát és hozzájárul
az inzulin vércukorszint-szabályozó hatásához.
A zsíranyagcserét
is jó irányba befolyásolja.
Pontos szerepe még ma sem tisztázott minden szempontból.
Legjobb forrása a teljes kiőrlésű gabona, illetve a korpa, a hüvelyesek, a hús,
a máj és a sajt.