lítium / Li

Név: lithosz = kő

Rendszám: a periódusos rendszer 1. (Ia) csoportjának 3. eleme

Felfedezés:
Arfwedson és Berzelius 1817. Humphry Davy állította elő először 1818-ban Li₂O elektrolízísével

Relatív atomtömeg: 6,941

Izotópok:
Stabil - 6Li(7,5%); 7Li (92,5%).
Radioaktív izotópjainak (lítium-5 és lítium-8) rövid felezési ideje ms-tartományban van.

Elektronkonfiguráció: [He](2s)1

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstfehér, lány, jól nyújtható könnyűfém.
Sűrűsége szobahőmérsékleten az összes szilárd anyag közül a legkisebb (0,534 g/cm³).
Kristályrácsa köbös tércentrált.
Olvadáspontja 180,54°C.
Forráspontja 1437°C
Elektromos vezetőképessége nagy, a réz vezetőképességének kb. 18 %-a.
Normálpontenciálja a legnegatívabb.

Kémiai tulajdonságok:
Az alkálifémek között a legkevésbé aktív.
Nedves levegőn felületén sárga oxid- és nitridbevonat képződik, ezért petroleum vagy paraffinolaj alatt tárolják.
Reagál vízzel.
Erősen hidratálódik
Oxidációs száma +1
Hidrogénnel 500 °C-on egyesül, halogénekkel lángjelenség közben már közönséges hőmérsékleten.
Száraz levegő nem hat rá, de meggyújtva elég.
Nitrogén tiszta állapotban már közönséges hőmérsékleten egyesül vele.
Szénnel hevítve Li₂C₂ (karbid) keletkezik.
A szilicium-dioxidot és a szilikátokat már néhány száz °C-on megtámadja.
Lángfestése nyomokban is jellegzetesen vörös.
Tűzveszélyes, csak poroltóval oltható
Vegyületei hasonlóak a többi alkálifém-vegyülethez.
Fluoridja, karbonátja és foszfátja oldhatatlan.
Néhány atomvegyülete is van, pl. Li₃As.
Hidroxidja jobban hasonlít a 2. csoport hidroxidjaihoz, mint az 1. csoport többi elemének hidroxidjához (egy példa arra, hogy a periodikus csoport első tagja a tipikustól eltérő tulajdonságot mutat).
Kémiai tulajdonságai, a Li⁺-ion kis mérete miatt némileg különböznek az 1. csoportj többi elemétől.

Előfordulás:
A földkéregben 0,006 tömeg %.
Elemi állapotban nem fordul elő.
Elterjedt elem, de többnyire csak kis mennyiségben található.
Ásványai a lepidolit [KLi₂Al(Si₄O₁₀)(F,OH)] az ambligonit [LiAlPO₄(F,OH)], a griceit (LiF), a spodumen (LiAlSi₂O₆) és a petalit (LiAlSi₄O₁₀).
Ásványvizekben is előfordul.

Előállítás:
A litium ásványokat kénsavval vagy alkálilúgokkal tárják fel, majd litium-karbonátot és ebből lítium-kloridot állítanak elő.
A fémet a LiCl olvadék elektrolízísével készítik.

Felhasználás:
Kemény ötvözetek alkotórésze.
Olvadt fémek (pl. réz) kén vagy oxigénmentesítéséhez,
Zártkörű lélegzőkészülékekhez, tengeralattjárók levegőtisztításához (szén-dioxid megkötésre),
akkumulátorok alapanyaga (a képen),
Nagy teljesítményű atomreaktorok hűtőközegeként,
Kerámiák gyártásánál,
Kenőolaj adalékként,
Trícium előállításának alapanyagaként,
Hidrogénbomba előállításához.
Vegyületeit szerves kémiai szintézisekben használják.
A lítium-alumínium-hidrid (LiAlH₄) erőteljes redukálószer.
Sóit, pl. a Li₂CO₃-ot a pszichiátriában antidepresszánsként alkalmazzák.

Felhasznált irodalom