molibdén / Mo
Név: molybdania régen ólomércet jelentett
Felfedezés:
C. Scheele állította
elő oxidját a molibdenit nevű ásványból
1778-ban.
A fémet Hjelm állította elő először 1782-ben nem tiszta formában.
Rendszám: a periódusos rendszer 42. eleme
Relatív atomtömeg: 95,94
Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)5(5s)1
Izotópok: 7 stabil Mo[92], Mo[94], Mo[95], Mo[96], Mo[97], Mo[98], Mo[100]
Előfordulás:
Fő ásványa a molibdenit
(MoS2), továbbá a wulfenit (PbMoO4).
Több más ritkább ásványa
is van.
Előállítás:
Érceit először dúsítani
kell, majd a kapott molibdén-szulfidot
pörköléssel oxiddá alakítják, ezután szublimációval
tisztítják:
MoS + 3 1/2 O2 = MoO3 + 3 SO2
A molibdén trioxidot magas hőmérsékleten
igen tiszta hidrogénnel fémmé
redukálják.
Fizikai tulajdonságok:
Kissé szürkés fémfényű, igen szilárd, jól megmunkálható fém.
Elektromos vezetőképessége
közepes.
Sűrűsége 10,22 g/cm3,
olvadáspontja 2622°C.
Kémiai tulajdonságok:
A krómcsoport második eleme.
Oxigénnel szemben rendkívül ellenálló,
de izzítva levegőn oxidálódik.
Halogének (a jód
kivételével) megtámadják.
Nitrogén kevésbé hat rá.
Szénnel, sziliciummal
és bórral magas hőmérsékleten
egyesül.
Víz nem hat rá, a vízgőz
csak 700°C-on támadja meg.
Forró, tömény kénsav
és királyvíz megtámadja.
Alkálilúgok nem hatnák
rá, olvadt Alkáliák
is alig. Oxidáló olvadékok viszont erőteljesen megtámadják (KNO3,
Na2O2).
Tömény salétromsav
passziválja.
Sokféle vegyértéke
van, legtöbbször hat, ritkábban három.
Négy vegyértékű alakban
is előfordul.
Ionvegyületeket nem
alkot.
Atomvegyületei néha
félig fémesek, vannak molekulavegyületei
is.
Különböző polisavakat és heteropolisavakat alkot.
Felhasználás:
Izzólámpákban és rádió csövekben a volfrám szál tartói készülnek belőle.
Egyenirányító és röntgencsövek gyártásánál is használatos.
Legnagyobb mennyiségben ötvözőfémként
használják.
Elektrokemencék elektródáit készítik belőle.
(A képen molibdén-szilikát fűtőelemek láthatók.)
A kőolajfinomításnál
értékes katalizátor.
A molibdén-szulfid
(MoS2) magas hőmérsékleten
használt kenőanyag
adalék