molibdén / Mo

Név: molybdania régen ólomércet jelentett

Felfedezés:
C. Scheele állította elő oxidját a molibdenit nevű ásványból 1778-ban.
A fémet Hjelm állította elő először 1782-ben nem tiszta formában.

Rendszám: a periódusos rendszer 42. eleme

Relatív atomtömeg: 95,94

Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)5(5s)1

Izotópok: 7 stabil Mo[92], Mo[94], Mo[95], Mo[96], Mo[97], Mo[98], Mo[100]

Előfordulás:
Fő ásványa a molibdenit (MoS₂), továbbá a wulfenit (PbMoO₄).
Több más ritkább ásványa is van.

Előállítás:
Érceit először dúsítani kell, majd a kapott molibdén-szulfidot pörköléssel oxiddá alakítják, ezután szublimációval tisztítják:
MoS + 3 1/2 O₂ = MoO₃ + 3 SO₂
A molibdén trioxidot magas hőmérsékleten igen tiszta hidrogénnel fémmé redukálják.

Fizikai tulajdonságok:
Kissé szürkés fémfényű, igen szilárd, jól megmunkálható fém.
Elektromos vezetőképessége közepes.
Sűrűsége 10,22 g/cm³,
olvadáspontja 2622°C.

Kémiai tulajdonságok:
A krómcsoport második eleme.
Oxigénnel szemben rendkívül ellenálló, de izzítva levegőn oxidálódik.
Halogének (a jód kivételével) megtámadják.
Nitrogén kevésbé hat rá.
Szénnel, sziliciummal és bórral magas hőmérsékleten egyesül.
Víz nem hat rá, a vízgőz csak 700°C-on támadja meg.
Forró, tömény kénsav és királyvíz megtámadja.
Alkálilúgok nem hatnák rá, olvadt Alkáliák is alig. Oxidáló olvadékok viszont erőteljesen megtámadják (KNO₃, Na₂O₂).
Tömény salétromsav passziválja.
Sokféle vegyértéke van, legtöbbször hat, ritkábban három.
Négy vegyértékű alakban is előfordul.
Ionvegyületeket nem alkot.
Atomvegyületei néha félig fémesek, vannak molekulavegyületei is.
Különböző polisavakat és heteropolisavakat alkot.

Felhasználás:
Izzólámpákban és rádió csövekben a volfrám szál tartói készülnek belőle.
Egyenirányító és röntgencsövek gyártásánál is használatos.
Legnagyobb mennyiségben ötvözőfémként használják.
Elektrokemencék elektródáit készítik belőle.
(A képen molibdén-szilikát fűtőelemek láthatók.)
A kőolajfinomításnál értékes katalizátor.
A molibdén-szulfid (MoS₂) magas hőmérsékleten használt kenőanyag adalék

Felhasznált irodalom