neodímium / Nd

Név: a görög neosz (új) és didimosz (iker) ered.

Rendszám: a periódusos rendszer 60. eleme

Felfedezés: Baron Carl Auer von Welsbach osztrák kémikus fedezte fel 1885-ben.

Relatív atomtömeg: 144,24

Izotópok: a természetben hét izotópja fordul elő, amelyek stabilak, a neodímium-144 kivételével, amely gyengén radioaktív (felezési ideje: 1010-1015 év)
Hét radioaktív izotópját állították elő mesterségesen.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)4(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstös, lágy, képlékeny nehézfém.
Könnyen formálható.
Két allotróp módosulata létezik (alfa, béta).
Olvadáspontja 1021°C
Forráspontja 3068°C
Sűrűsége 7,004 (20°C-on)

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
Levegőn oxidálódik, bevonat keletkezik rajta, 150°C-on meggyullad:

4 Nd + 3 O₂ -> 2 Nd₂O₃

Halogénekkel reakcióba lép, pl.:

2 Nd + 3 F₂ -> 2 NdF₃

Híg kénsavban feloldódik:

2 Nd + 3 H₂SO₄ -> Nd₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Nd + 6 H₂O -> 2 Nd(OH)₃ + 3 H₂

Vegyületeiben oxidációs foka +2, +3.
A prazeodimium(III)sók sárgászöld színűek.

Előfordulás:
Előfordul a bastnäsit és a monacit nevű ásványokban viszonylag jelentős mennyiségben.

Előállítás:
Elektrolitikusan kloridjának olvadékából.

Felhasználás:
Az üveg lilára/bíborra színezésére.
Az elegyfémben használják, amely ritkaföldfémek ötvözete 18 % neodímiummal, öngyújtók tűzköveként és ötvözetekhez.
A legnagyobb erejű mágnesekhez a neodímium-vas-bór-ötvözetben.
A neodímiummal adalékolt üveget infravörös lézerforrásként (a képen).

Biológia:
A fém és vegyületei enyhén vagy közepesen toxikus hatásúak.

Felhasznált irodalom