nióbium / Nb

Név: a mitológiai Niobéről

Rendszám: a periódusos rendszer 41. eleme

Felfedezés:
Charles Hatchett 1801-ben fedezte fel a columbit nevű ásványban és "columbium"-nak nevezte el.
Heinrich Rose 1844-ben a tantál mellet egy másik hasonló fémet talált, amelyet a mitológiai Niobéről nevezett el.

Izotópok: stabil az Nb[93], nyolc izotópja ismert.

Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)4(5s)1

Fizikai tulajdonságok:
Szürkés fémfényű, kissé nyújtható fém.
Elektromos vezetőképessége közepes.

Kémiai tulajdonságok:
A vanádiumcsoport második eleme.
Klóráramban vörösizzáson meggyullad és pentakloriddá ég el.
Az oxigén felületi védőhártyát képez rajta, mely még magas hőmérsékleten is védi a további oxidációtól.
Kénnel vörös izzáson szulfidot, nitrogénnel nitridet ad.
Szénnel nagyon magas hőmérsékleten karbiddá egyesül.
Víz közönséges hőmérsékleten nem hat rá.
Ásványi savak közül csak a hidrogén-fluorid oldja melegítéskor.
A királyvíz sem támadja meg.
Olvadt alkálilúgok oldják.
Az öt vegyértékű nióbium halogenidjei molekulavegyületek.

Előfordulás:
A ritkafémek közé tartozó elem. Ásványa a columbit vagy niobit [(Fe, Mn)(NbO₃)₂]; rendszerint több-kevesebb tantált is tartalmaz.
Más ásványai a piroklór, szamarszkit, stb.
A nióbium és a tantál mindíg egymás mellett fordul elő.

Előállítás:
Az érceket előbb dúsítják, majd szilárd nátrium-hidroxiddal összeolvasztva feltárják. Az olvadékot vízzel és sósavval kezelve nióbium és tantál-pentoxid marad hátra. Ebből hirogén-fluoriddal és kálium-fluoriddal K₂NbF₇ formában választják le, majd nátrium-hidroxiddal NaNbO₃ formában.
A fémet elektrolízissel vagy az oxid aluminotermiás redukciójával állítják elő.

Felhasználás:
Rozsdamentes acél ívhegesztésénél hegesztőpálcákhoz.
A nióbium-cirkon vezetékek még erős mágneses térben is megőrzik szupravezető tulajdonságukat

Felhasznált irodalom