ón / Sn
(stannum, ónpestis, fehérbádog, sztaniolpapír, fehérfém, csapágyfém, Babbit-fém, forrasztóón)

Név: stannum - latin

Rendszám: a periódusos rendszer 50. eleme

Felfedezés:
Bár a legrégebben ismert fémek közé tartozik (elsősorban ötvözete a bronz használatos évezredek óta), régeben nem mindíg különböztették meg biztosan az ólomtól.

Relatív atomtömeg: 118,7

Izotópok:
Összesen 21 izotópja van 112-124 közötti tömegszámmal (ez az elemek közt a legnagyobb szám). Ezek közül 5 radioaktív izotóp.

Elektronkonfiguráció: [Kr](4d)10(5s)2 (5p)2

Előfordulás:
Fő ásványa a kassziterit vagy ónkő (SnO₂).

Előállítás:
Az ón-dioxidot szénnel redukálják fémmé:
SnO₂ + 2 C = Sn + 2 CO
A salak ón-metaszilikátot is tartalmaz, ezért újra feldolgozzák. Hulladékokból is nyernek vissza ónt, ónozott vasbádog hulladékot szárazon klórral kezelve, ón-tertakloriddá alakul, ez könnyen desztillálható.

Az ón előállítási folyamata

Fizikai tulajdonságok:
Több módosulata van;
közönséges hőmérsékleten és e fölött 161°C-ig tetragonális stabil fehér ón,
18°C alatt szürke ónná alakul, +161°C fölött rombos.
A szürke ón nemfémes, rideg, porítható, az elektromos áramot nem vezeti. Rácsa gyémánt típusú.
Alacsonyabb hőmérsékleten a fehér ón foltokban szürke ónná alakul, az ilyen óntárgyak könnyen porladnak, tönkremennek. Ezt nevezik "ónpestisnek". Ez az átalakulás, mely 100°C fölé melegítve visszafordítható.
Sűrűsége 7,28 g/cm³
Olvadáspontja 231,88°C
Forráspontja 2260°C

Kémiai tulajdonságok:
Az óncsoport első eleme.
Közepesen pozitív fém, két vagy négy vegyértékű.
Két sorozat vegyülete létezik, a +2 és +4 oxidációs állapotban.
Levegőn lassan oxidálódik.
Hidridje illó, nagyon bonlékony.
Halogénekkel közvetlenül egyesül, tetrahalogenidek keletkezése közben.
Oxigénben elégethető; kénnel, szelénnel és tellurral is egyesül.
Nitrogénnel nem egyesül, foszforral hevítve igen.
Arzénnel, antimonnal, bizmuttal ötvözeteket alkot.
Híg savak lassan oldják, forró, tömény kénsav gyorsabban.
Tömény salétromsav melegítve oldhatatlan ón-dioxiddá oxidálja, hideg savval ón(II)-nitrát keletkezik.
Forró alkálilúgokban hidroxo-sztannátok keletkezésével oldódik:

Sn + 2 OH^- + 4 H₂O = Sn(OH)₆^2- + 2 H₂

Komplex halogenosztannát gyököket is ismerünk, pl. SnCl₄^2- és SnCl₆^2-.

Felhasználás:
Vas tárgyak ónozására (korrózióvédelem). Az ónnal bevont vaslemez a fehérbádog, aminből konzervdobozokat készítenek, szerves savakkal szemben ellenálló.
Tiszta fémből edényeket, kisebb szobrokat öntenek.
Nagyon vékonyra hengerelhető. Régebben fóliát készítettek belőle ("sztaniolpapír"), ma már az olcsóbb alumíniumot használják helyette.
Nagy mennyiségű ónt használnak ötvözetekhez, a bronz az ón és a réz ősidők óta használt ötvözete, szobrok, harangok, gépalkatrészek öntésére használatos.
Az úgynevezett fehérfém (csapágyfém) ötvözet összetétele réz (5-10%) ón (10-80%) antimon (5-15%). Nevezik Babbit-fémnek is, mivel az ötvözetet 1839-ben az amerikai Isaac Babbit (1799-1862) találta fel.
A lágyforrasztáshoz 75% ón és 25% ólom ötvözetét (forrasztóón) használják.

Biológia:
Nem mérgező, sói nagy mennyiségben legfeljebb gyomorrontást okozhatnak.

Felhasznált irodalom