platina / Pt
(platinakorom)

Név: plata = ezüst (portugál nyelven kicsinyítős alakban)

Rendszám: a periódusos rendszer 78. eleme

Felfedezés:
Dél-Amerikában régóta ismerték.
A platina nevet a portugál A. de Ulloa használta először.

Relatív atomtömeg: 195,09

Izotópok: 6 stabil 190-198 közötti tömegszámmal

Elektronkonfiguráció: [Xe] (4f)14(5d)9(6s)1

Fizikai tulajdonságok:
Kissé szürkés, ezüstfehér, közepesen kemény fém.
Jól megmunkálható. Izzó állapotban kovácsolható és hegeszthető.
Nagy sűrűségű (21,45 g/cm³).
Olvadáspontja 1772 °C.
Forráspontja 3827±100°C
Jó elektromos vezető.
Hőtágulási tényezője akkora, mint a közönséges üvegé, ezért üvegbe forrasztható, anélkül, hogy magasabb hőmérsékleten az üveg megrepedne.
Az igen finom eloszlású platina fekete por (platinakorom), ilyet először Kitaibel Pál készített, jó katalizátor.

Kémiai tulajdonságok:
A nehéz platinafémek közé tartozó nemesfém.
Kevéssé pozitív.
A hidrogént elnyeli, de vegyületet nem alkot vele.
Oxigénnel közönséges hőmérsékleten nem, csak hevítve egyesül, de a keletkezett oxidok tovább hevítve szétesnek.
Fluor és klór magasabb hőmérsékleten megtámadja, bróm és jód alig.
Nitrogénnel nem egyesül, foszforral azonban könnyen olvadó foszfidokat ad.
Sziliciummal is alkot vegyületet, bórral pedig könnyen olvadó boriddá alakul.
Víz és hidrogén-peroxid nem hat rá.
Savak sem oldják, csak a királyvíz, oxidáló anyagok jelenlétében azonban lassan a sósav és más savak is megtámadják.
Alkáli-karbonát oldatok és alkáli-hidroxid oldatok nem támadják meg, de különböző vas-oxidok, ólom-oxid és bizmut-oxid magas hőmérsékleten korrodálják.
Alkáli-peroxidok magas hőmérsékleten igen erősen megtámadják, nitrátok nem.
Vegyületeiben kettő vagy négy vegyértékű, többségük platina(II)- vagy platina(IV)-komplex
Számos komplex kationt és komplex aniont alkot, egyszerű kationt alig.
Sok vegyületét ismerjük, ezek sárga, barna vagy fekete színűek.
Vannak atomvegyületei (pl. PtS) és molekulavegyületei is.

A közhiedelemmel ellentétben a platina egyáltalán nem áll ellen minden kémiai reakciónak. A laboratóriumban inkább magasabb olvadáspontja miatt használják a platina tégelyt, az arany vegyileg ellenállóbb. A platina tégelyt nem szabad pl. vas háromszögön izzítani, könnyen olvadó fémmel, vagy annak gázlángban redukálódó vegyületével (pl SnO) hevíteni. Tilos bórral, boridokkal, sziliciummal, szilicidekkel, foszforral, foszfidokkal izzítani. A kormozó gázláng is törékennyé teszi.

Előfordulás:
Bizonyos nikkel- és rézércekben és bizonyos üledékekben, mindíg más platinafémekkel együtt termés (elemi) állapotban.
Ritka önálló ásványai a sperrilit (PtAs₂), a cooperit (PtS) és a braggit [(Pd, Pt)S] .
Fő forrása a réz-nikkel finomítás anódiszapja. 

Előállítás:
A nyers platinát főleg királyvizes eljárással dolgozzák fel; ezzel kioldják a Pt, Pd, Rh, Fe, Cu fémeket, továbbá az Ir és Rh egy részét. Nem oldódik az Os, továbbá az Ir és a Ru egy része. Az oldatot bepárolják, hevítik, majd felhigítják és telített ammónium-kloriddal a platina fő tömegét ammónium- [hexakloro-platinát] (platinaszalmiák) alakjában leválasztják; ez hevítve platinát ad:

(NH₄)₂(PtCl₆) = Pt + 2 NH₄Cl + 2 Cl₂

A kapott szivacsos platinát durranógázlánggal (oxigén-hidrogén elegy) izzítva tömörítik. Az oldat maradékának feldolgozása a többi platinafémnél található.

Felhasználás:
Ékszerként, drágakövek foglalatához, ékszeripari ötvözetek készítéséhez,
elektromos kontaktusokhoz,
vegyipari készülékekhez,
elektrokémiai anódokhoz,
ammónia oxidációjához, hidrogénezésnél katalizátorként (a képen),
laboratóriumi műszerekben (hőelemben, elektródként stb.),
bizonyos ötvözetekben (pl.: irídiummal vagy ródiummal),
és sok egyéb célra.

Biológia:
Ötvözetei csontok rögzítésére használhatók, a testnedvekkel nem lép reakcióba.

Felhasznált irodalom