(PP) polipropilén
(polipropén, ataktikus, izotaktikus, szindiotaktikus, Natta-eljárás)

(C₃H₆)n A polietilén mellett a másik nagyon elterjedt polimerizációs műanyag.

A polipropilén molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra huzalváz megjelenítésben.

A Poliprop.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Előállítás
Propilénből polimerizációval.

Az aszimmetrikus etilénszármazékok polimerizálásában az alapláncból elágazó metilcsoportok térállása szempontjából megkülönböztetnek izotaktikus polipropilént (minden metil csoport ugyanabban az irányban áll), szindiotaktikus polipropilént (a metil csoportok felváltva az egyik, illetve a másik irányban állnak) és ataktikus polipropilént (a metil csoportok véletlenszerűen helyezkednek el).
Amennyiben a kiralitáscentrumok konfigurációja minden monomerrészben azonos, akkor izotaktikus, szabályos térszerkezetű, magasabb lágyuláspontú polipropilént kapnak.
A szindiotaktikus polipropilénben a kiralitáscentrumok konfigurációja váltakozva ellentétes. Ez is szabályosabb térszerkezetet hoz létre, mint az ataktikus polipropiléné, amelyben a kiralitáscentrumok konfigurációjában nincs szabályosság.

1954-ben az eljárást Giulio Natta továbbfejlesztette a Ziegler-eljárást a polipropilén gyártására a róla elnevezett eljárás lehetővé tette sztereospecifikus polimer előállítását propilénből.

Fizikai és kémai tulajdonságok
Hőre lágyuló, kristályos szerkezetű műanyag. Kristályossági foka kb. 60-70%.
A kristályossági fok befolyásolja a fizikai, mechanikai tulajdonságokat: sűrűséget, oldhatóságot, gázáteresztő-képességet, hőállóságot, üvegesedési hőmérsékletet, és a mechanikai tulajdonságokat.
Ütésállósága 0°C alatt csökken, (rideggé válik), (hidegállósága rossz). Ez azonban lágyítással, elasztomerek adagolásával és kopolimerizációval javítható.
Az izotaktikus, szindiotaktikus és ataktikus polipropilén tulajdonságai eltérőek.
Az izotaktikus polipropilén igen sokoldalúan használható, a polietilénnél olcsóbb műanyag.
Szakítószilárdsága: 3000-3400 N/cm2
Lágyuláspontja: 160-170 °C, 120-130°C-ig a legtöbb célra még biztonsággal alkalmazható.
Az ataktikus polimer amorf, alacsony olvadáspontú, gyakorlatilag nem hasznosítható anyag.
A polipropilén a legjobban éghető műanyagok közé tartozik, ezért égésgátló adalékot alkalmaznak.
Jó elektromos szigetelő.
A legjobb vegyszerállóságú anyagok közé tartozik.
Vízfelvétele kb. 0,2%, ezért mechanikai tulajdonságai gyakorlatilag függetlenek a környezet nedvességtartamától.
Oxidálószerekre érzékenyebb, mint a polietilén.

Felhasználás
Fröccsöntéssel, extrudálással, fúvással állítanak elő belőle különböző eszközöket.

Főleg élelmiszeripari csomagolásokra alkalmazzák (a képen margarinos dobozok).
A polietilénnél "tömörebb", aromazáró csomagolásokra alkalmas. Ennek oka szénhidrogén lánc minden második szénatomjáról "lelógó" metil csoport (CH₃), miáltal a láncok jobban kötődnek egymással.
Különböző üreges testek (pl. kannák, palackok) készítésére is alkalmazzák.

Rendkívül "szívós" fólia és fonal készíthető belőle,
pl. a képen látható ismert kötöző anyagok.

További alkalmazási területei:
elektrotechnika, vegyipari csövek, szivattyúk alkatrészei, textilipari csévék, gyógyászati eszközök, járműalkatrészek, háztartási eszközök, hajtószíjak, kábelszigetelés, stb.

Felhasznált irodalom