poliszacharidok
(glikánok, váz-szénhidrátok, tartalék-szénhidrátok, triszacharidok)

Általában oldhatatlan, igen nagy molekulasúlyú szénhidrátok.

Három jelemző poliszacharid molekulaképe .

(A nyilakkal válthatja a molekulaképeket.)


 

Előfordulás
Az élővilágban nagyon gyakori, fontos vegyületek.
Ezek adják a növények vázát (cellulóz), a rovarok vázát (kitin).
Fontos raktározási szerepet játszanak, mint energiatartalékok a növényekben (keményítő) és az állatokban (glikogén).

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Tulajdonságaik eltének a cukrokétól.
Vízben általában oldhatatlanok.
Nagyon nagy molekulasúlyú szénhidrátok.
Cukormolekulák polikondenzációjával jönnek létre, egymáshoz éterkötéssel kapcsolódó monoszacharid-molekulákból állnak.
A poliszacharidok hidrolízise egyszerűbb cukormolekulák kialakulását eredményezi.

Két nagy csoportra oszthatók:
- váz-szénhidrátokra (pl. cellulóz, kitin)
- tartalék-szénhidrátokra (pl. keményítő, glikogén, inulin)
- külön csoportként említik a három monoszacharidból felépülő triszacharidokat (pl. raffinóz)

Biológia
A természetben a legnagyobb mennyiségben előforduló poliszacharidok a glükóz két polimere, a keményítő és a cellulóz.

A lexikonomban megtalálható poliszacharidok: cellulóz, keményítő, glikogén, kitin, pektin, heparin, karragén, inulin, xilán, hialuronsav, dextrán.

Felhasznált irodalom