prazeodímium / Pr

Név: a görög prasziosz (zöld) és didimosz (iker) szavakból ered.

Rendszám: a periódusos rendszer 59. eleme

Felfedezés: C. A. von Welscbach fedezte fel 1885-ben.

Relatív atomtömeg: 140,91

Izotópok: a természetben egy izotópja fordul elő, a prazeodímium-141
Tizennégy radioaktív izotópját azonosították.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)3(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstszínű, lágy, képlékeny nehézfém.
Könnyen formálható.
Négy allotróp módosulata létezik (alfa, béta, gamma és delta). Szobahőmérsékleten a g módosulat fordul elő.
Olvadáspontja 931°C
Forráspontja 3512°C
Sűrűsége 6,773 (20°C-on)

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák egyik eleme.
Levegőn kevésbé oxidálódik, mint más ritkaföldfémek. Zöld színű, lepattogó oxidréteg alakul ki rajta.
Halogénekkel reakcióba lép, pl.:

2 Pr + 3 F₂ -> 2 PrF₃

Híg kénsavban feloldódik:

2 Pr + 3 H₂SO₄ -> Pr₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Pr + 6 H₂O -> 2 Pr(OH)₃ + 3 H₂

Vegyületeiben oxidációs foka +2, +3, +4.
A prazeodimium(III)sók sárgászöld színűek.

Előfordulás:
Előfordul a bastnäsit és a monacit nevű ásványokban.

Előállítás:
Többféle módszerrel állítják elő.
Elterjedt az ioncserés technika a többi ritkaföldfémtől történő elkülönítésre.
Fémes állapotban kalciummal redukálva állítják elő fluoridból vagy kloridból.

Felhasználás:
Az elegyfémben használják, amely ritkaföldfémek ötvözete 5% prazeodímiummal, öngyújtók tűzköveként és ötvözetekhez.
Más, 30 % ötvözeteit használnak a nyersolaj krakkolásánál katalizátorként.
Szénrudak magjaként ívlámpák elektródjához.
Sóit színes üvegekben és zománcokban. (Az üvegben bizonyos anyagokkal keverve általában tiszta sárga színt eredményez - a képen.)

Biológia:
A fém és vegyületei enyhén vagy közepesen toxikus hatásúak.

Felhasznált irodalom