rénium / Re
Név:
a Rajna folyóról nevezték el (Rhenus)
Rendszám: a
periódusos rendszer 75. eleme
Felfedezés:
Már Mengyelejev
megjósolta felfedezését.
Noddack és munkatársai 1925-ben találták meg röntgenvonalai alapján.
Relatív atomtömeg:
186,22
Izotópok:
A természetes rénium két stabil izotóp
keveréke.
26 instabil izotópja
ismert.
Elektronkonfiguráció:
[Xe](4f)14(5d)5(6s)2
Fizikai tulajdonságok:
Szürkés, nagyon nehéz fém
A negyedik legnehezebb elem.
Sűrűsége 20,98 g/cm3)
Olvadáspontja 3170°C
Rácsa hatszöges,
nagyon szoros illeszkedésű.
Kémiai tulajdonságok:
A mangáncsoport harmadik eleme.
Halogénekkel hevítve egyesül.
Az oxigén a tömör fémet
magas hőmérsékleten
is csak nehezen támadja meg, nedves környezetben az oxigén
lassan perréniumsavvá oxidálja.
Magasabb hőmérsékleten
a víz is megtámadja.
Salétromsavban könnyen
oldódik, tömény kénsavban
lassabban.
Kissé a lúgok is oldják.
Előfordulás:
A ritkafémek közé
tartozik. Saját ásványa
nincs, a molibdenitben és más ércekben
fordul elő kevés rénium.
Legkiadósabb forrása a masfeldi (Németország) rézpala, amely molibdenitet
is tartalmaz.
Előállítás:
A molibdenit pörkölésekor keletkező szállópor vizes oldatából a heptoxid vizes
oldódásakor keletkező perrénium-savat kálium-kloriddal
KReO4 alakban kicsapatják,
amelyből a fémet 5-600°C-on
hidrogénnel redukálva
állítják elő.
Felhasználás:
Ozmiridium helyett töltőtoll hegyekhez,
termoelemekhez,
katalizátorként
Tömegspektrográfiában és ionműszerekben használatos.
Az Re-W termoelemek 2200°C-ig
használhatók hőmérséklet
mérésre.
A rénium katalizátorok
különösen ellenállók nitrogén, kén
és foszfor katalizátormérgekkel szemben,
és hidrogénezésre használatosak.
Biológia:
Mivel toxicitásáról keveset ismerünk, körültekintő kezelést igényel.