szilánok
(monoszilán, biszilán, triszilán, cikloszilánok)

A szilícium hidridjei.
Általános képletük Si_nH_2n+2, a paraffin szénhidrogénekhez hasonlóan.

monoszilán

SiH₄
A metánhoz hasonló, de annál sokkal bomlékonyabb.

A monoszilán molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

Az sih4.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Előállítás
Magnézium-szilicidből híg sósavval keletkezik, de egy része szét is esik, ezért fejlődő gáz 4-5 % monoszilán tartalmú hidrogén:

Mg₂Si + 4 HCl = SiH₄ + 2 MgCl₂

A keletkező gázelegy más szilánokat is tartalmaz, amelyek szaggatott lepárlással különíthetők el.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Színtelen, enyhén dohos szagú, gáz.
Forráspont: -112,3°C-on elbomlik
Olvadáspont: -184,7°C
Sűrűség: 0,7 g/ml, folyadék fázisban.
Vízben nem oldódik.
Levegőn könnyen oxidálódik, sőt meg is gyullad (öngyulladó).
Magasabb hőmérsékleten elemeire esik szét.
Klórral robbanó elegyet képez.
Vízzel hidrolizál, lúgokkal még gyorsabban:

SiH₄ + 2 OH^- = SiO₃^2- + 4 H₂

A nagyobb molekulatömegű szilánok még bomlékonyabbak és levegőn azonnal meggyulladnak.
(Az Si-Si kötés sokkal kevésbé stabil, mint a C-C kötés.)
A paraffin szénhidrogénekhez hasonlóan létezik biszilán (Si₂H2₆), triszilán (Si₃H2₈), stb.
A cikloalkánokhoz hasonlóan léteznek cikloszilánok is.

Felhasználás
Számos ipari és gyógyászati alkalmazásuk létezik.
Használják pl. az üvegszálak műanyagba ágyazásának elősegítésére a kompozit anyagok gyártása során.
Alkalmazásukkal biológiailag semleges réteg alakítható ki a titán implantátumokon.
Redukálószerként is alkalmazzák a szilánokat a szerves és a szervetlen-vegyiparban egyaránt.

Biológia
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szilícium egyáltalán nem képes olyan sokféle, stabil vegyület létrehozására, mint a szén, vagyis szilícium alapú élet nem létezhet.
Ennek ellenére a sci-fi írók sokat fantáziáltak róla.

Felhasznált irodalom