(PTFE) poli(tetrafluor-etilén) (teflon)

(C₂F₄)_n

Kemény, hő-, kopásálló és vegyianyagoknak is jól ellenálló polimerizációs műanyag

A poli(tetrafluor-etilén) molekulaképe balra golyó és pálcika jobbra térkitöltéses megjelenítésben.

A Teflon.pdb koordináta fájl térben megjeleníthető a https://sourceforge.net/projects/openrasmol/ címről letölthető molekulamegjelenítő programmal

Roy Plunkett fedezte fel a DuPont-nál 1938-ban, miközben új CFC hűtőközeget akart előállítani. 1946-ban került kereskedelmi forgalomba.

Fizikai és kémiai tulajdonságok
Kemény, hő és kopásálló.
Vegyi anyagoknak ellenáll.
Olvadáspontja: 327 °C, de tulajdonságai 260 °C fölött már romlanak.
Jó elektromos szigetelő és kiváló dielektrikum.

Felhasználás
Elsősorban az edények tapadásgátló bevonataként ismert (a felső képen), de számtalan egyéb célra használják, pl.:
forgácsolt alkatrészek,
önkenő siklócsapágyak, csapágyperselyek, csapágybélések,
tömítések, áteresztőcsapok, tolózárak,
vegyszerszivattyú membránok,
korrózióvédő bevonatok,
vegyipari eszközök bevonatai,
rádiófrekvenciás eszközök dielektrikuma, stb.

Az űrhajózásban is használatos például a rakéta egyik hajtóanyagként is alkalmazott fluor teflon csöveken vezethető, egyébként szinte mindent tönkretesz.

Egyik legkorábbi alkalmazása Manhattan Project (atombomba kifejlesztése) keretében történt, ahol szelepbevonatként és csövek tömítésére használták, a rendkívül reakcióképes urán-hexafluorid "megtartására" az urán dúsító üzemben (Oak Ridge, Tennessee). Ekkor, mint "K416" volt ismeretes.

Egy érdekes alkalmazás.
Teflon bevonatú téglákkal kirakott "nyári sípálya".

Felhasznált irodalom