titán / Ti
Név:
a mitológia titánjairól
Rendszám: a
periódusos rendszer 22. eleme
Felfedezés:
William Gregor (1761-1817) angol lelkész találta meg ásványát.
A fémet M.
H. Klaproth nevezte el.
Tiszta fémet csak 1930-ban
állított elő van Arkel és de Boer.
Relatív atomtömeg:
47,9
Kémiai tulajdonságok:
A titáncsoport első eleme.
A hidrogént elnyeli és fémes hidridet
alkot.
Halogének megtámadják.
Oxigén 700 °C-ig nem hat rá, mert passzív oxidhártya védi.
Kén, szelén
és tellur magas hőmérsékleten
egyesül vele.
Nitrogénben 800 °C-on elég nitriddé.
Vízgőz csak nagyon magas
hőmérsékleten támadja
meg.
Hidrogén-fluorid
már közönséges hőmérsékleten
oldja, sósavban és
kénsavban is oldódik,
salétromsav nem
hat rá.
Alkálilúgokkal szemben
közönbös.
Előfordulás:
Nemrég még ritka elemnek
tartották, pedig minden talajban
előfordul.
Ásványai közül leggyakoribb
a rutil, anatász
és brookit, mindegyik TiO2, továbbá az ilmenit
(FeTiO3).
Gyakoribb még a perovszkit
(CaTiO3), a titanit (CaTiSiO5), stb.
A bauxitok mindíg
tartalmaznak titán-dioxidot, akár 10%-ban.
Előállítás:
Titán-tetraklorid redukciójával
állítható elő, pl. fém nátriummal:
TiCl4 + 4 Na = Ti + 4 NaCl.
Vákuumban kalciummal
vagy magnéziummal is redukálható.
Mivel az oxigénnel és a nitrogénnel
hevesen reagál ezeket távol kell tartani. A nátriumos
redukció során szivacsos fém
keletkezik, mely sósavas
mosás és szárítás után vákuumban
zsugorítható.
Felhasználás:
Egyre nagyobb
mennyiségben használják kitűnő mechanikai
és korróziós tulajdonságai,
kis súlya, valamint hőállósága miatt, pl. gázturbinák
lapátjaihoz,
rakétamotorokhoz,
nagy sebességű repülőgépekhez,
vegyi berendezések béléseként.
Speciális acél és más
ötvözetek készítésére
is használják (a képen titánötvözet fúrószárak).
Vegyületei is széles
körben használatosak.
Oxidja a festékek fontos fehér pigmentje, nagyon jó infravörös visszaverőtulajdonságú,
e miatt kiterjedten használják a Nap-obszervatóriumokban.