túlium / Tm

Név: Skandinávia régi neve (Thule) után.

Rendszám: a periódusos rendszer 69. eleme

Felfedezés: Per Cleve (1840-1905) fedezte fel, 1879-ben.

Relatív atomtömeg: 168,93

Izotópok: A természetben egy stabil izotópja fordul elő (túlium-169).
Harmincegy különböző felezési idejű mesterséges radioaktív izotópja ismert.

Elektronkonfiguráció: [Xe](4f)13(6s)2

Fizikai tulajdonságok:
Ezüstszürke, lágy, nehézfém.
Olvadáspontja 1545°C
Forráspontja 1947°C
Sűrűsége 9,321 (20°C-on)
Ferromágneses tulajdonságú 32K alatt.

Kémiai tulajdonságok:
A lantanoidák második legritkább eleme.
Levegőn elég stabil, de nedves környezetben oxidálódik, 150°C felett jól ég:

4 Tm + 3 O₂ -> 2 Tm₂O₃

Híg kénsavban könnyen feloldódik:

2 Tm + 3 H₂SO₄ -> Tm₂(SO₄)₃ + 3 H₂

Hideg vízzel is reakcióba lép, meleg vízzel gyorsabban:

2 Tm + 6 H₂O -> 2 Tm(OH)₃ + 3 H₂

Halogénekkel magasabb hőmérsékleten reakcióba lép, pl.:

2 Tm + 3 F₂ -> 2 TmF₃

Vegyületeiben oxidációs foka általában +3, néha +2 vagy +4.

Előfordulás:
Kis mennyislégben az apatit, a xenotim, a monacit és a ritkaföldfémek más ásványaiban megtalálható.

Előállítás:
Ioncserével választható a többi ritkaföldfémtől.
Fémes állapotban oxidjából állítják elő kalciummal levegőtől elzárva.

Felhasználás:
Hordozható röntgenkészülékekben.
Szilárdtest lézeranyagként (a képen).
Magas hőmérsékletű szupravezetőkhöz.
Mikrohullámú berendezésekben használt mágneses kerámiákban.

Biológia
Oldható sói enyhén vagy közepesen toxikusak.

Felhasznált irodalom