allotróp
(allotrop, allotróp átalakulás, allotrópia, enantiotrópia, monotrópia)

Adott elem különböző módosulatainak egyike.
A módosulatok lehetnek eltérő molekuláris szerkezetek, pl. az oxigén allotropjai O₂ (O=O) és O₃ ( ózon / O=O-O),
vagy a szén allotrop módosulatainak (grafit, gyémánt) eltérő kristályszerkezetei.

grafit	gyémánt

Az allotróp átalakulás a kémiai reakciók egy speciális fajtája, amikor az elem egyik allotrop módosulata átalakul a másikká.
Példák erre:
amikor az oxigéngázból (O₂) elektromos kisülés hatására ózon (O₃) keletkezik,
vagy amikor a grafit igen nagy nyomáson gyémánttá alakul.

Az allotrópia egy elem létezése két vagy több formában (allotrópok).
Az oxigénnek például a fentebb említett két formája létezik.
Még általánosabb az allotrópia a szilárd anyagoknál, amikor azok különböző kristályszerkezetű formában találhatók.
Vannak olyan allotrópok, amelyek egy hőmérsékleti tartományban stabilak, és egy határozott átmeneti ponton alakulnak át a másik formába.
Ilyen például az ón két allotróp változata a fehér (fémes) ón, ami 13,2°C fölött stabil, illetve a szürke (nemfémes) ón 13,2°C alatt.
Az allotrópiának ez a formája az enantiotrópia.
A szén két allotrópja, a grafit és a gyémánt közül a grafit a stabil forma minden hőmérsékleten.
Az allotrópiának ez a formája, amelyben nincs olyan átmeneti pont, amelynél a két forma egyensúlyban van, a monotrópia.

Felhasznált irodalom