Bél Mátyás

(1684 - 1749) magyar tudós
Iskoláit Losoncon, Besztercebányán és Pozsonyban végezte.
1704-tôl 1707-ig Halléban tanult, 1707-ben Besztercebányán káplán,
1714-tôl 1719-ig a pozsonyi líceum igazgatója, utána evangélikus lelkész.
Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal.
Leghíresebb, ma is forrásértékű munkája, a Notitia Hungariae novae historico-geographica (Bécs, 1735-42) tíz megye leírását tartalmazza Mikovény Sámuel térképeivel.
Nevéhez fűződik az első rendszeresen megjelenő magyarországi hírlap, a Nova Posoniensis című latin nyelvű újság szerkesztése.

Fenti irodalomtörténetileg elismert munkássága mellett kevésbé tudott, hogy Bél Mátyást érdeklődése az alkímiába is bekapcsolta. Abban az időben Pozsony a titkos tudományok egyik hazai központja volt, ahol sok képzett alkimista (orvos, pap, tanár) lakott.
Bél Mátyás tőlük - elsősorban Wallaszkay János orvostól - tanulta az alkímiát. 1738-ban fogott a tanuláshoz, elolvasta a külföldi szerzőket és így nyert alkimista ismereteit jegyzőkönyvbe foglalta. E munkája megtalálható az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában (Bél Mátyás: Script. chem. 92/Oct. lat.).
Figyelmét különösen lekötötték az alkimisták robbanó elegyei (salétrom, kén és más anyagok). Vizsgálatukra különleges készüléket szerkesztett.
Naplószerű jegyzeteiből megállapítható, hogy nyolc éven át foglalkozott alkímiával.

Felhasznált irodalom