Bohr-elmélet
Niels Bohr által 1913-ban a hidrogén emissziós színképének magyarázatára publikált elmélet.
Feltételezte, hogy egyetlen, m tömegű elektron egy r sugarú körpályán mozog v sebességgel a pozitív töltésű atommag körül.
Az elektron impulzusmomentuma ebben az esetben mvr.
Bohr szerint az elektronok csak olyan pályákon mozoghatnak, melyeken ez az impulzusmomentum bizonyos rögzített értékeket mutat: h/2π, 2h/2π, 3h/2π,... nh/2π, ahol h a Planck-állandó.
Ez azt jelenti, hogy az impulzusmomentum kvantumok szerint változik, azaz értékei csak n többszörösei lehetnek, n minden megengedett értéke egy különböző sugarat jelent.
Feltételezte azt is, hogy amikor egy atom egy υ frekvenciájú sugárzást emittál, vagy abszorbeál, akkor egy elektronátmenet történik az egyik pályáról egy másikra. A kibocsátott vagy abszorbeált energia minden elektronátmenetnél: hυ.
Ez az elmélet sikeresen írta le a hidrogén, és más egyszerű ionok, mint a He+, Li2+, stb. színképében található vonalakat.
Később, az impulzusmomentum kvantumszerű változását értelmezték az elektron hullámtermészetével.
Minden egyes pálya körül egész-számú hullámhosszaknak kell lenniük, azaz nλ=2πr, ahol λ a hullámhossz és n egész szám.
A részecske hullámhosszát h/mν adja, így nh/mν=2πr, ami a mνr=nh/2π-hez vezet.
A modern atomelmélet szerint a szubatomi részecskéket nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a nagy objektumokat, így Niels Bohr magyarázata kissé hitelét vesztette. De az impulzusmomentum kvantum szerinti változását megtartották.