Einstein-koefficiensek
(Einstein-B-koefficiens, Einstein-A-koefficiens)
A sugárzás kvantumelméletében
használt koefficiensek, amelyek az alapállapot
és gerjesztett állapot közötti átmenetek
(oda és vissza) valószínűségére vonatkoznak az indukált emisszió és a spontán emisszió során.
Egy elektromágneses sugárzásnak kitett atom esetén az abszorpció sebességét
(Ra) a következő kifejezés adja:
Ra = Br
ahol
r az elektromágneses sugárzás
sűrűsége
B az abszorpcióval kapcsolatos
Einstein-B-koefficiens.
Az indukált emisszió sebességét
is Ba = Br adja, az indukált
emisszió B-koefficiense egyenlő az abszorpciós koefficienssel.
A spontán emisszió
sebességét A adja meg, ahol A a spontán
emisszió Einstein-A-koefficiense.
Az A- és B-koefficiensek közti kapcsolat:
A=8rhv3B/c3
ahol
h a Planck-állandó
v az elektromágneses sugárzás
frekvenciája
c a fény sebessége.
A koefficienseket Albert Einstein vezette be 1916-17-ben, a sugárzás kvantumelméletének analízisében.