elektrolízis
(elektrolizáló cella, Faraday törvényei, Faraday-állandó, elektrokémiai egyenérték)

Az elektromos áram hatására bekövetkező kémiai változást elektrolízisnek nevezik.
(A XVIII. században ismerték fel, hogy a vizen áthaladó egyenáram a vízből gázt fejleszt.)

Vízbontás elektromos árammal - a baloldali csőben kétszer annyi gáz (hidrogén) van, mint amennyi gáz (oxigén) a jobboldalon.

Az elsőrendű vezető az elektród, a negatív elektród (az elektronok belépési helye) a katód, a pozitív elektród (az elektronok kilépési helye) az anód. A cellát, amelyben az elektrolízis történik, azaz amelyben a külső forrásból származó áram keresztülhalad az elektroliton az elektrolizáló cella.

Faraday törvényei:
I. Az elektrolízis során az elektródfolyamatban képződő anyag tömege arányos az elektrolizáló áram erősségének és az időnek a szorzatával, vagyis az áthaladt elektromos töltésmennyiséggel.
II. Az elektrolizáló cellán áthaladt töltés és az elektródreakcióban résztvevő elektronok anyagmennyisége arányos egymással. E kettő hányadosa a Faraday-állandóval (F) egyenlő, értéke 9, 65×10000 C/mol.

Egy adott elem azon mennyisége, amelyet ionjának oldatából elektrolízissel egy coulomb töltés felszabadít, elektrokémiai egyenértéknek (z) nevezik.

Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik az elektrolízissel a Fizika blokk A fémek kiválasztása oldataikból és A folyadékban történő áramlás és vegybontás magyarázata című részében.

Felhasznált irodalom