elektronpályák
(orbitál, atompálya, elektron atomi pályája, pályaenergia, magpálya, vegyértékpálya, elektronhéjak, alhéjak)

Az atomokban az elektronok meghatározott pályákon mozognak a pozitív töltésű atommag körül.

Az atomnak az a része, amelyben az elektron nagy valószínűséggel előfordulhat az atommag körül az atompálya, pontosabban az elektron atomi pályája.
Az atompályákat az atommagot térbeli koordinátarendszer középpontjába helyezve ábrázolják,annak a legkisebb térrésznek a felületét feltűntetve, amelyen belül az elektron 90%-os valószínűséggel megtalálható.
Minden atompályához meghatározott nagyságú energia tartozik, ez a pályaenergia.
Ugyanannak az atompályának az energiája azonban atomonként más és más.
Az atompályán levő elektronokat a kvantumszámokkal jellemzik.

Az atompályát, az atom belső, zárt héjának részét említik magpálya néven is.
Az atom vegyértékhéjának atompályái a vegyértékpályák.

A Rutherford-Bohr féle atommodell szerint valami olyan módon "keringenek" az elektronok az atommag körül, mint a bolygók a Nap körül.
A kvantummechanikai atommodell, az elemi részecske kutatás fejlődése alapján ma már elég pontos kép alakult ki az elektronpályák tényleges elhelyezkedéséről.
Az alábbi térbeli megjelenítés jól szemlélteti a különböző "szintű" elektronpályák (atompályák) tényleges elhelyezkedését.

 

A nyilakkal válthatja az elektronpályák képeit.


 

Azt is tudjuk, hogy az elektronok - bizonyos törvényszerűségek alapján - meghatározott pályákba rendeződnek (különböző kvantumszám kombinációk alapján).

Hagyományosan a megfelelő pályákat, héjaknak hívják és betűkkel jelölik K, L, M, stb.
Az egy héjon tartózkodó elektronok száma maximum 2n2 lehet.
Az első, az atommaghoz legközelebbi, K elektronpályán mindössze két s elektron "fér el".
A következő L pályán már összesen 8 (2s+6p) elektron tartózkodhat.
Az ezt követő M héjon összesen 18 elektron lehetséges (2s+6p+10d).
Az alhéjakat kisbetűkkel jelölik s(l=0), p(l=1), d(l=2), f(l=3). Az alhéjon található elektronok számát az alhéjt jelölő betű mellé, kitevőként írják. Az elektronok maximális száma az egyes alhéjakon s2, p6, d10, és f14.

Felhasznált irodalom