elektromos töltés
(pozitív töltés, negatív töltés, elemi töltésegység, elektron töltés)

Egyes elemi részecskék alapvető tulajdonsága, amely az egymásra kifejtett speciális erőhatásban nyílvánul meg.
Az azonos nemű töltések taszítják, az ellentétes neműek vonzzák egymást.
A töltések között ható erőt a Coulomb-törvény fejezi ki.

Az ábrán egy elekroszkóp látható.
Feltöltődése esetén a vékony fólia felemelkedése láthatóvá teszi a töltést.

Kétfajta elektromos töltés van: pozitívnak a proton, negatívnak az elektron töltését tekintjük.
A mozgó elektromos töltés maga körül elektromágneses teret hoz létre.
Jele Q
Az elektromos töltés SI-egysége a coloumb (C).

Az elemi töltésegység: e=1,602 10^-19 C, nagysága egyenlő, de előjelben ellentétes az elektron töltésével, nem osztható, fizikai alapállandó. Minden elektromos töltés ennek az e-nek valamely többszöröse.
A töltés összeadódó mennyiség, és mindig megmarad.

A mozgó töltések áramot alkotnak.
A mozdulatlan töltéseket és a közöttük működó erőket vizsgáló tudományágat elektrosztatikának nevezik.
A töltéssel bíró elektronok és protonok közötti Coulomb-erő tartja egybe az atomokat.
Valamely adott test töltése azt fejezi ki, hogy milyen előjelű töltés van többségben a másikkal szemben.
Két azonos fajtájú elemi részecske (pl. két proton) töltése mindig ugyanakkora, s ez a töltés a részecskék egyik alapjellemzője.

Öveges tanár úr szemléletesen foglakozik az elektromos töltésekkel a Fizika blokk Mi a negatív és a pozitív elektromos állapot? című részében.

Felhasznált irodalom