elektron
(elemi elektromos töltés)

Az elsőnek felfedezett (J. J. Thomson, 1897), a fermionok közé tartozó, elemi részecske.
Jele e- (A mínuszjel a negatív töltésre utal.)
Töltése (-1,602x10-19 C) (a negatív elemi elektromos töltés)
Tömege 9,1095x10-31 kg( a proton tömegének kb. 1 / 1836-od része) vagy 0,511 MeV.
Spinje 1/2
Radioaktívan nem bomlik; szubszerkezete nem ismeretes.

Az atom, külsű burkát képezi.
Az elektronok meghatározott pályákon mozognak a pozitív töltésű atommag körül.
Számuk és töltésük nagysága az atomokban megegyezik a pozitív töltésű protonok számával (az elem rendszámával) ezért az atom kifelé semleges töltésű.

Az atom alkotóelemeit Joseph Thomson brit fizikus fedezte fel 1897-ben az elektromos és mágneses térben mozgó katódsugár (mai nevén elektronsugár) tanulmányozása közben.
Az elektron töltését Robert Millikan amerikai fizikus határozta meg 1913-ban.

Az atomok a Rutherford-Bohr féle atommodell szerint atommagból és elektron(ok)ból állnak. A hidrogén atommagja a proton, és a körülötte található elektron tovább nem osztható, tehát elemi részecske. Önmagukban ezek csak átmenetileg fordulnak elő, nem stabilisak.

Ma már a kvantummechanikai atommodell, az elemi részecske kutatás fejlődése túlhaladta a Rutherford-Bohr féle atommodellt rengeteg további, "még elemibb" részecskét fedeztek fel.

Az elektronokat gyakran pontszerűnek tekintik, az elektrondiffrakció jelensége azonban azt bizonyítja, hogy az elektron hullámszerűen is viselkedhet.

A két résen átbocsátott elektronok interferenciaképe igazolja a hullámszerű viselkedést

A bomlási folyamatokban az elektron a gyenge kölcsönhatások közé tartozó béta-bomlásban játszik szerepet (a béta-részecske az elektron).

Az egyszerűbb atomok felépítését szemléltető animáció az Érdekességeknél a "Kémiai elem építőkészlet" címszónál található.

Felhasznált irodalom