(1852-1919)
Nobel-díjas német kémikusEuskirchenben született.
Bonn és Strassburg egyetemein tanult.
1874-ben doktorált és még abban az évben tanársegéd lett a Strassburgi Egyetemen.
1875-től szerves kémiát tanított a Müncheni Egyetemen.
1888-tól a Würzburgi Egyetem kémiaprofesszora.
1892-től a Berlini Egyetem kémiaprofesszora.
1881-ben kezdett purinokkal foglalkozni. Meghatározta a húgysav, a xantin, a koffein, a teobromin és más rokon vegyületek összetételét és szerkezetét és bebizonyította hogy purinszármazékok.
1883-ban kezdte meg a cukrok kutatását. Meghatározta a fruktóz, a glükóz és sok más cukor molekulaszerkezetét.
Eredményeit a vegyületek előállításával igazolta.
A fehérjék és ezen belül az enzimek kémiájához is jelentősen hozzájárult (lock-and-key modell.
Róla nevezték el a térbeli molekulák síkbeli megjelenítésére szolgáló vetületet
1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat a cukrok és a purinszármazékok vizsgálataiért.