fogaskerekek
(áttétel, gördülőkör, osztókör, fejkör, lábkör, egyenesfogzású, ferdefogazású, homlok-, kúpfogaskerekek, fogalécek, fogakerékhajtás)

Tengellyel ellátott, a kerülete mentén fogazott kerék.
Célja forgatónyomaték csúszásmentes átadása egy másik alkalmasan kialakított alkatrésznek (általában egy másik fogaskeréknek).

A fogaskerekek kényszerkapcsolatot biztosítanak a tengelyek között.
Ha a két kapcsolódó fogaskerék eltérő átmérővel (fogszámmal) rendelkezik, akkor a fordulatszámuk a fogszámukkal fordítottan arányos, a tengelyeken ébredő nyomaték a fogszámokkal egyenesen arányos lesz.
A két fogaskerék szögsebességének (w), illetve fogszámaiknak (z) az arányát áttételnek nevezik (i):

w₁/w₂ = z₁/z₂ = i

A fogaskerekek fogazását úgy alakítják ki, hogy szúszásmentesen gördüljenek le egymáson. A legördülés képzeletbeli körét gördülőkörnek nevezik.
A fogaskerék legjelentősebb mérete az osztókör (általában megegyezik a gördülőkörrel), ettől kifelé, a fog végén van a fejkör, illetve befelé a lábkör.

Az adott célnak megfelelően számos fogkialakítást alkalmaznak, például:
- A paláston fogazott (egyenesfogzású vagy ferdefogazású) homlokfogakerekek párhuzamos tengelyeket kapcsolnak össze.
- A kúpfogaskerekek egymást metsző tengelyeket kapcsolnak össze.
- A fogaslécek végtelen átmérőjű fogaskeréknek tekinthetők, segítségükkel a forgó mozgás egyenesvonalú mozgássá alakítható.

Fogaskerékhajtást egymáshoz közeleső - párhuzamos, metsző vagy kitérő - tengelyek közötti mozgásátvitelre használnak.

Léteznek más, speciális kialakítások is.
A csigahajtás is egy speciális fogaskerékhajtásnak tekinthető.

Nagyon sok helyen alkalmaznak fogaskerékhajtást, például a gépkocsik erőátvitelénél (sebességváltójában).

Felhasznált irodalom