folyó
(felsőszakasz jellegű /bevágó/, középszakasz jellegű /egyensúlyi, kanyargó/, alsószakasz jellegű /feltöltő/, folyórendszer, ártér, mentett ártér, hullámtér, nyílt ártér)
A 100-1000 km hosszú, 1000-150 000 km2 vízgyűjtő területű vízfolyások összefoglaló neve.
Munkavégző képességük szerint a folyókat három különböző jellegű szakasra
bontják:
- felsőszakasz
jellegű folyó (bevágó folyó):
V keresztmetszetű, domború lejtőjű völgyet
kialakító vízfolyás.
(Ha a mederben folyó víz
munkavégző képessége nagyobb, mint amennyi hordaléka elszállításához szükséges,
akkor a meder bevágódik, a völgy állandóan
mélyül.)
Felsőszakasz jellegű folyó az Alpokban
- középszakasz jellegű folyó (egyensúlyi folyó, kanyargó folyó)
A kanyargó Tisza homokos partja
- alsószakasz
jellegű folyó (feltöltő folyó):
a hegységből síkságra,
medencébe átlépő folyó esése,
ezért hordalékszállító képessége is csökken, durva hordaléka nagy részét lerakja.
A lerakott hordalékból zátonyok és szigetek épülnek, amelyek a folyót
ágakra bontják.
Hordalékát lerakó, az Alpokból kilépő folyó
Az egymásba ömlő, tengerbe vagy lefolyás nélküli állóvízbe érkező vízfolyások összessége a folyórendszer.
Ma már a folyók nagy része szabályozott, védművek, gátak között folyik.
Ártérnek azt a területet nevezik, amelyet a folyó a gátak nélkül elöntene.
A
védművekkel védett terület a mentett ártér.
A hullámtér a folyók partélei és az árvízvédelmi töltések, vagy töltés nélküli részeken a magaspartok közötti terület.
Nyílt ártérnek nevezik az árvízvédelmi művek nélküli árteret.
